2010. október 11., 10:192010. október 11., 10:19
Sokan feltették a kérdést: ugyan mivel érdemelte ki az Egyesült Államok elnöke a magas rangú kitüntetést, hiszen akkoriban még egy éve sem volt hivatalában, és kampánytervei közül alig valósított meg bármilyen konkrétumot. Az Obamának megelőlegezett bizalom egy év elteltével még inkább korainak bizonyul, hiszen az általa „újratöltött” palesztin–izraeli béketárgyalások kimenetelét ma is ugyanúgy képtelenség megjósolni, az afganisztáni, és általában a terrorizmus elleni háború lezárása ma is vágyálom csupán, és bizony Irán ügyében sem született előrelépés.
Azonban a norvég ítészeknek egyszerre sikerült megalapozott és merész döntést hozniuk azáltal, hogy idén Liu Hsziao-po kínai másként gondolkodónak ítélték oda a béke-Nobel-díjat. A pekingi irodalmár személyében olyasfajta békeharcos tulajdonába került a rangos elismerés, aki bátran szembe mert szállni az elnyomó kínai rezsimmel, már az 1989-es pekingi diáklázadásnak is egyik vezéralakja volt, később pedig a legveszélyesebb fegyverrel, a tollal harcolt a diktatúra ellen, esszéivel sürgetve a demokratikus reformokat.
Az oslói bizottság határozata azért is dicséretes, mivel szembe mert szállni a világ egyik legnagyobb hatalmával, az emberi jogokat lábbal tipró Kínával, amellyel általában még a többi nagyhatalom sem igen mer ujjat húzni. Nem beszélve a kicsikről, mint például Románia, amely nemrég ország-világ előtt igyekezett tisztára mosni magát, miszerint ő nem hívta meg a dalai lámát; Bukarest mentegetőzése mögött egyértelműen az húzódott meg, hogy jópofizzon a száműzetésben élő buddhista vallási vezető nevére „ugró” Pekingnek. Persze túlzás lenne azt hinni, hogy a börtönben ülő pekingi aktivistának odaítélt Nobel forradalmat szül az ázsiai országban – a dalai láma békedíja sem hozta meg a függetlenséget Tibet számára –, viszont minden bizonnyal megerősíti hitében a szabadságért küzdő, demokráciaszerető kínai ellenzéket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok