2010. március 08., 10:232010. március 08., 10:23
Hogy még érthetőbb legyen: noha a tengeren túli korteshadjárat idején Barack Obama még szívvel-lélekkel támogatta az Ottomán Birodalom által elkövetett tömegmészárlást genocídiumnak elismerő törvénytervezet megszavazását, elnökként ma már éppen azért gyakorolt nyomást a képviselőház külügyi bizottságára, nehogy elismerjék az „örmény holokausztot”.
Az Egyesült Államok számára ugyanis Törökország kulcsfontosságú állam: katonákat küldött Afganisztánba, megnyitotta repülőtereit az iraki hadműveletekben részt vevő amerikai gépek előtt, és ami még ennél is fontosabb: a Biztonsági Tanácsban jelenleg Törökország elnököl, emiatt pedig meghiúsulhat az Irán elleni újabb szankciók bevezetése.
Ennyit tehát az államfők szavahihetőségéről, kampány idején tett ígéretük betartásáról, avagy: sic tranzit gloria Obama. Hazai vizekre evezve kifejezetten az hat illúziórombolóként, ahogy a román politika két veteránja jelenleg befolyást gyakorol a közéletre.
Nagyon erős a kontraszt: miközben a 94 éves Ion Diaconescu, a román parasztpárt és a bukaresti képviselőház volt elnöke (még abból az időből, amikor az RMDSZ 1996 és 2000 között először volt hatalmon) a kommunizmus idején börtönben eltöltött tizenöt év szenvedéseiért pereli a román államot, és teljesen visszavonult a nagypolitikából, aközben a nyolcvanadik életévét taposó Ion Iliescu exállamfőt – akinek a ’89-es rendszerváltás, a hatalomátmentés idején betöltött szerepét ma sem sikerült pontosan tisztázni – valósággal sztárolják az Atheneumban rendezett születésnapi partiján, és ma is meghatározó szerepe van az ellenzéki baloldal irányítása terén.
Holott bizonyosak lehetünk benne, hogy egészen másként festene a román politika színvonala, és maga az ország is előrébb tartana, ha a két politikus közül a kommunista rezsim üldözöttje, és nem kiszolgálójának szavára figyelnének többen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok