2010. március 08., 10:232010. március 08., 10:23
Hogy még érthetőbb legyen: noha a tengeren túli korteshadjárat idején Barack Obama még szívvel-lélekkel támogatta az Ottomán Birodalom által elkövetett tömegmészárlást genocídiumnak elismerő törvénytervezet megszavazását, elnökként ma már éppen azért gyakorolt nyomást a képviselőház külügyi bizottságára, nehogy elismerjék az „örmény holokausztot”.
Az Egyesült Államok számára ugyanis Törökország kulcsfontosságú állam: katonákat küldött Afganisztánba, megnyitotta repülőtereit az iraki hadműveletekben részt vevő amerikai gépek előtt, és ami még ennél is fontosabb: a Biztonsági Tanácsban jelenleg Törökország elnököl, emiatt pedig meghiúsulhat az Irán elleni újabb szankciók bevezetése.
Ennyit tehát az államfők szavahihetőségéről, kampány idején tett ígéretük betartásáról, avagy: sic tranzit gloria Obama. Hazai vizekre evezve kifejezetten az hat illúziórombolóként, ahogy a román politika két veteránja jelenleg befolyást gyakorol a közéletre.
Nagyon erős a kontraszt: miközben a 94 éves Ion Diaconescu, a román parasztpárt és a bukaresti képviselőház volt elnöke (még abból az időből, amikor az RMDSZ 1996 és 2000 között először volt hatalmon) a kommunizmus idején börtönben eltöltött tizenöt év szenvedéseiért pereli a román államot, és teljesen visszavonult a nagypolitikából, aközben a nyolcvanadik életévét taposó Ion Iliescu exállamfőt – akinek a ’89-es rendszerváltás, a hatalomátmentés idején betöltött szerepét ma sem sikerült pontosan tisztázni – valósággal sztárolják az Atheneumban rendezett születésnapi partiján, és ma is meghatározó szerepe van az ellenzéki baloldal irányítása terén.
Holott bizonyosak lehetünk benne, hogy egészen másként festene a román politika színvonala, és maga az ország is előrébb tartana, ha a két politikus közül a kommunista rezsim üldözöttje, és nem kiszolgálójának szavára figyelnének többen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok