2010. február 19., 12:352010. február 19., 12:35
Úgy tűnik legalábbis, hogy az RMDSZ ügyes húzással bebiztosította, hogy az állami ellenőrző szervek okvetetlenkedése nélkül, nyugodtan gazdálkodhasson a magyar kisebbség számára járó, idén mintegy 15 millió lejt kitevő állami támogatással. Ehhez csupán le kellett mondania a párttörvényben garantált, az előbbi összeg töredékét kitevő pénzről, így már nem kell mindenféle áttételeken keresztül, alapítványokba kiszervezve fölvennie a támogatást.
Persze ez nem jelenti azt, hogy megszűnne a szövetség kettős státusa: egyfelől továbbra is a romániai magyar közösség reprezentatív kulturális szervezeteként működik, másrészt viszont – hivatalosan nem pártként, a gyakorlatban viszont igen – részt vesz a román belpolitikai küzdelmekben, tagja a parlamentnek, sőt immár sokadszor kormánytényezővé is vált. Persze ellenérvként felhozhatják, hogy az RMDSZ volt az egyetlen kisebbségi szervezet, amely a Communitas Alapítványon keresztül pályázaton osztott támogatásokat – de továbbra sem érkezett megnyugtató válasz azon felvetésre, hogy az alapítvány által felvett összegeknek csupán egy része jutott el magyar szervezetekhez és intézményekhez, a többi pénz felhasználásáról nincs adat, a témát firtató munkatársunk neve pedig évek óta szitokszónak számít a szövetség illetékesei számára.
Az pedig, hogy az RMDSZ most közvetlenül jut hozzá a pénzhez, egyáltalán nem garantálja, hogy változik a gyakorlat, amely szerint a támogatások nagy része a szövetség iránt baráti érzelmeket tápláló intézményekhez kerül. Viszont megnehezíti, hogy az RMDSZ gyámkodásából nem kérő szervezetek ellenőrzést gyakoroljanak a magyar közösség egészének szánt pénzek továbbra is monopolizált felhasználása, elosztása fölött. Persze az RMDSZ az érvényes kisebbségi támogatási rendszer szerint jogszerűen járt el. Csak hát a rendszer kidolgozásában és megszavazásában – politikai alakulat minőségében – ő maga is részt vett. Azaz már akkor is ő olvasta a névsort.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok