2009. február 11., 07:422009. február 11., 07:42
Törvényi rendelettel elénk ugranak majd, és ránkripakodnak, mutassuk meg mindenünk. Nem kérhetjük számon tőlük a nevüket, rangjukat, semmijüket. Egyszerűen csak hallgatunk és kitárulkozunk. Mint a régi szép időkben, csak most EU-konform iratokat lobogtatunk, nem ócska buletint. A forgatókönyv ismerős. Szerintem nem is tévednek sokat azok a szkeptikusok, akik mindenütt összeesküvést sejtenek. A visszarendeződés lassú ugyan, de folyamatos. Ez nem is olyan nagy gond, mert ami évtizedeken át zavartalanul működött, ezután is beválik majd. A kérdés csupán csak annyi, hány szélhámos profitál majd az új helyzetből. Mert ugye bármelyik farsangi bálra lehet zsaruhacukát bérelni, csináltatni, szerezni. A delikvensnek pedig nem kell egyebet tennie, mint a bálból hazafelé menet leigazoltatni pár idegen megyéből jött sofőrt, és máris megvan a másnap esti mulatság költségvetése. Teszem azt, minden második nap kimenni vidékre is. Ott változatosabb a klientúra, nehezebb lebukni. A falusi kocsmában amúgy sem megy mindig minden rendben. Az újdonsült rendfenntartó majd szolgál és védi a saját érdekeit. Félnie nem kell. Letölt a netről pár közrendészeti szabályt, átolvassa a preambulumokat, megtanulja a rendeletek sorszámát, és mehet is terepre. A vidék csendjében könnyen meg lehet gazdagodni. Ha magyar falun, ékes románsággal, hipersebességgel, bajusz alatt ledarál pár számot és jogi szakkifejezést, már meg is nyerte a meccset. Vissza senki sem mer kérdezni, neki meg nem kell bemutatkoznia, csak kitölti a boltban vett formanyomtatványt. Ha valaki mégis okoskodni próbál, annak bedob még egy „a törvény világosan kimondja…” kezdetű passzust. Attól biztosan lenyugszik, mert ilyesmiről ő nem hallott a nyolc általános alatt. Lesz, aki majd papír nélkül akarja intézni, az a legtutibb. Különben mindegy, úgyis olyan csúnyán kell írni arra a lapra, hogy csak írásszakértő olvashassa el. Lényeg, világosan látsszon az összeg. Akkor kell tudnia majd újat mutatni, ha kollégával fut össze, de bemutatkoznia persze akkor sem kötelező.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.