2009. január 30., 00:102009. január 30., 00:10
Annak idején ugye Romulus Mailat brutális cselekedete fordította a romániai bevándorlók ellen a félsziget lakosságát, napjainkban pedig hasonszőrű, ugyancsak rablásra és nemi erőszakra vetemedő társai tematizálják a közvéleményt. Akik – nem okulva abból, hogy Mailatot alapfokon 29 év börtönnel sújtotta a római bíróság – képtelenek voltak úrrá lenni ösztöneiken, és borgőzős mámorban, „szórakozásból” tették tönkre egy fiatal pár életét. Tettük a lehető legroszszabbkor jött a több mint egymillió fős itáliai románság számára, amelynek tagjaira így is egyre többen néznek ferde szemmel a recesszió miatt munkahelyüket joggal féltő olaszok közül. Ráadásul – az egy évvel ezelőtti bűncselekmény-hullámhoz hasonlóan – ezúttal sem kellett sokáig várni a retorziókra, hiszen szélsőségesek román vállalkozó tulajdonában lévő üzletet gyújtottak fel, Silvio Berlusconi kormányfő egyik minisztere pedig kémiai kasztrálással fenyegeti a bűnelkövetőket. A bukaresti diplomácia nem tehetett mást, mint sajnálkozásának hangot adva arra kérte a római kormányt: tegyen meg mindent, hogy a román állampolgárok által elkövetett bűncselekmények egyúttal ne bélyegezzék meg az egész román népet is. „A bűnelkövetésnek nincs állampolgársága” – üzente Rómának Cristian Diaconescu külügyminiszter, aki, okulva elődje, Adrian Cioroianu nagy port kavart kijelentéséből, nem kívánta sivatagi koncentrációs táborokba a bűn útjára lépett honfitársait. Viszont Románia most kénytelen lenyelni minden békát Olaszországtól, hiszen továbbra is képtelen feltartóztatni állampolgárai exodusát, a hazacsalogatás perspektívája pedig választási lufi volt csupán – lásd Mircea Geoană 25 ezer eurós mézesmadzagát. Arról nem beszélve, hogy a román hatóságok itthon még intézményes körülmények között, az árvaházakban sem képesek megelőzni a szexuális bűncselekményeket. Holott ezeknek a kiskorúaknak a megnevelése igazán nem az olasz hatóságokra tartozik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok