2009. január 30., 00:102009. január 30., 00:10
Annak idején ugye Romulus Mailat brutális cselekedete fordította a romániai bevándorlók ellen a félsziget lakosságát, napjainkban pedig hasonszőrű, ugyancsak rablásra és nemi erőszakra vetemedő társai tematizálják a közvéleményt. Akik – nem okulva abból, hogy Mailatot alapfokon 29 év börtönnel sújtotta a római bíróság – képtelenek voltak úrrá lenni ösztöneiken, és borgőzős mámorban, „szórakozásból” tették tönkre egy fiatal pár életét. Tettük a lehető legroszszabbkor jött a több mint egymillió fős itáliai románság számára, amelynek tagjaira így is egyre többen néznek ferde szemmel a recesszió miatt munkahelyüket joggal féltő olaszok közül. Ráadásul – az egy évvel ezelőtti bűncselekmény-hullámhoz hasonlóan – ezúttal sem kellett sokáig várni a retorziókra, hiszen szélsőségesek román vállalkozó tulajdonában lévő üzletet gyújtottak fel, Silvio Berlusconi kormányfő egyik minisztere pedig kémiai kasztrálással fenyegeti a bűnelkövetőket. A bukaresti diplomácia nem tehetett mást, mint sajnálkozásának hangot adva arra kérte a római kormányt: tegyen meg mindent, hogy a román állampolgárok által elkövetett bűncselekmények egyúttal ne bélyegezzék meg az egész román népet is. „A bűnelkövetésnek nincs állampolgársága” – üzente Rómának Cristian Diaconescu külügyminiszter, aki, okulva elődje, Adrian Cioroianu nagy port kavart kijelentéséből, nem kívánta sivatagi koncentrációs táborokba a bűn útjára lépett honfitársait. Viszont Románia most kénytelen lenyelni minden békát Olaszországtól, hiszen továbbra is képtelen feltartóztatni állampolgárai exodusát, a hazacsalogatás perspektívája pedig választási lufi volt csupán – lásd Mircea Geoană 25 ezer eurós mézesmadzagát. Arról nem beszélve, hogy a román hatóságok itthon még intézményes körülmények között, az árvaházakban sem képesek megelőzni a szexuális bűncselekményeket. Holott ezeknek a kiskorúaknak a megnevelése igazán nem az olasz hatóságokra tartozik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok