2023. január 20., 10:502023. január 20., 10:50
2023. január 20., 11:122023. január 20., 11:12
Nehéz időkben hozzáértő államférfiakra van szükség – a kérdés csak az, hogy jelenleg rendelkezésre állnak-e ilyenek Romániában.
Marcel Ciolacu, a kormány vezető erejét adó Szociáldemokrata Párt (PSD) és a képviselőház elnöke a jelek szerint minden esetre úgy véli, hogy ismer ilyent, ezért aztán közölte, nagyon szeretné, ha előbb-utóbb ismét visszatérne a kormányba Mihai Tudose volt miniszterelnök, aki jelenleg brüsszeli „száműzetésben” tengődik EP-képviselői illetményéből.
Pedig a korábbi gazdasági miniszteri vagy a kormányfői tevékenysége nem feltétlenül indokolná, hogy nélkülözhetetlennek tekintsék bármely román kormányban. Igaz, utóbbi mandátum időtartama sem igazán tette lehetővé, hogy maradandót alkosson, lévén hogy Liviu Dragnea pártelnökségének idejére esett, amely alatt több kormányfő is áldozatává vált annak, hogy ellent mert mondani a Teleormanból a PSD csúcsára került pártvezérnek – így ért dicstelen véget Tudose kormányfői karrierje is.
Sajátos, az élclapok számára állandó poénforrásként szolgáló, folyamatos elgyötörtséget sugalló arcberendezésén kívül nem is lenne sok okunk emlékezni a nevére, hacsak rövid regnálása alatt történetesen nem pont a magyar autonómiakövetelések és nemzeti jelképek kapcsán tett volna olyan kijelentést, amellyel örökre beírta magát azon vezető román politikusok sorába, akik, ha már javítani nem tudták, legalább ártani igyekeztek a magyar-román viszonynak.
Mint ismert, még 2018 januárjában a három magyar politikai szervezet közös autonómianyilatkozatát bírálva a magyar és a székely zászlóra is kitért, és arról beszélt, hogy világossá tette az illetékesek számára: ha a zászló lobogni fog, a helyi felelősök is ott lengenek majd mellette.
Ezt sokan úgy értelmezték, hogy a magyarok felakasztását helyezte kilátásba, bár valójában inkább a hatalom helyi képviselőinek szólt.
Nem mintha nem lenne ugyanolyan ordenáré, hungarofób megnyilvánulás, ha valaki nem magyarokat akasztana magyar vagy székely zászlók kitűzése miatt, hanem „csupán” prefektusokat vagy rendőröket.
Sovány vigasz, hogy nem sokkal a jókora botrányt kiváltó kijelentés elhangzása után távoznia kellett a miniszterelnöki tisztségből, hiszen nem a magyarellenes hangulatkeltés fogalmát egyértelműen kimerítő fenyegetés, hanem a Dragneával kialakult konfliktus volt az ok.
Mint ahogy most sem tekinti román részről senki a kormányba való visszatérést kizáró oknak a kijelentést, amely nyomán Tudosénak nem hogy a kormányban, de még egy magára valamit is adó pártban sem lenne helye.
Még azt követően sem, hogy bocsánatot kért – mindez nem fedi el, hogy mit gondol az országban élő őshonos magyar közösségről.
Persze naivok sem vagyunk, hiszen Klaus Iohannis államfő legendás, „Ionapotchivanoc, PSD!” kezdetű kirohanásának sem volt semmilyen következménye, amelyben azzal vádolta meg a magyarokat, hogy a szociáldemokraták cinkosságával vissza akarják szerezni Erdélyt.
Nem hogy Romániában semmisítette meg az igazságszolgáltatás a diszkriminációellenes tanács által rá kirótt soványka megrovást, de még az eddig rangosnak tartott nyugati kitüntetést, a Károly-díjat odaítélő bizottság tagjait sem tántorította el a kitüntetés átadásától az, hogy a kitüntetett államfői minőségében uszított egy őshonos kisebbség ellen.
Így aztán semmilyen illúziónk sincs azt illetően, hogy Tudose bármikor tagja lehet a bukaresti kormánynak.
A kérdés igazából az, hogy mi predestinálja erre?
Nos, semmiképpen sem az, hogy ne lenne az országban olyan személy, aki nem lenne képes nála nagyobb hozzáértéssel irányítani a gazdasági, az energiaügyi vagy a védelmi tárcát. Hanem egyrészt az, hogy a volt kormányfő „rehabilitálásával” Ciolacu a lekötelezettjévé teheti a politikust, így saját hátországát erősítheti a párton belül. egy régi „jó elvtárssal”.
Másrészt az is fontos tényező lehet, hogy Tudose karrierje során a nemzetbiztonság terén is képezte magát, többek között a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) akadémiáján is. Márpedig Romániában, ahol a történéseket nagymértékben befolyásolják a politikai és gazdasági élettel összefonódott, titkosszolgálati hátterű mélyállami tényezők, egy ilyen előélettel – és vélhetően megfelelő kapcsolatrendszerrel – rendelkező személy rendkívül értékes.
Vagyis ha esetleges hozzáértése nem is, ez mindenképpen jó érv amellett, hogy Bukarestben miniszteri – és talán egyszer megint miniszterelnöki – tisztséget kapjon.
Ja, és még a magyarokat sem szereti.
Bár az RMDSZ viszonya Mihai Tudoseval nem volt a legjobb, egyelőre nem veszik készpénznek, hogy a magyar autonómiatörekvések és zászlók kapcsán tett „akasztós” kijelentése miatt hírhedtté vált korábbi miniszterelnök valóban ismét kormánytag lesz.
Egyre komolyabb az esélye, hogy ismét a bukaresti kormány tagja lehet Mihai Tudose volt miniszterelnök, aki azzal vált hírhedtté, hogy akasztást emlegetett a magyar autonómiakövetelések, illetve a magyar és a székely zászlók kapcsán.
Balogh Levente
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Balogh Levente
Igencsak magasra emelték a bukaresti kormánykoalíció politikusai – Kelemen Hunorral az élen – a tétet a májusban esedékes megismételt elnökválasztás kapcsán. Talán egy kicsit túl magasra is.
Balogh Levente
Elöljáróban szögezzük le: örvendetes, hogy a szélsőjobboldali, magyargyűlölő szervezeteket és politikusokat éltető, összeesküvéselmélet-hívő Călin Georgescu nem lehet Románia elnöke. Eltiltása azonban magyar szempontból is veszélyes precedens lehet.
Makkay József
Elképedve olvassák a gépkocsivezetők a rendőrség büntetésözönéről szóló híreket, amelyek sokak számára úgy hatnak, mintha a közlekedésrendészet elszabadult hajóágyúként rontana a békés autósokra.
Páva Adorján
Elon Musk Romániát érintő posztolgatásai legalább egy percre gondolkodóba ejthetik az új amerikai politikai szuperhősöknek szurkoló erdélyi magyarokat is: tényleg ez az a sztori, aminek a végén mi is tapsolni fogunk ebben a nagyhatalmi Monopolyban?
Balogh Levente
Mi tagadás, egyik félnek sem válik dicsőségére az Ovális Irodában lezajlott vita – ám jó tanulság Zelenszkij és mindenki más számára, hogy aki kitartóan, teljes testsúlyát bevetve rázza a pofonfát, azt előbb-utóbb a feje búbjáig beborítja a termése.
Rostás Szabolcs
Engedik-e indulni a bukaresti hatóságok Călin Georgescut a májusi államfőválasztáson? Kétségtelenül ez a kérdés foglalkoztatja jó ideje a romániai választóknak a közélet iránt érdeklődő részét, de persze magukat a politikai élet szereplőit is.
szóljon hozzá!