VEZÉRCIKK – Roppant üdvös lenne, ha nem úgy járnánk az anyanyelvhasználatot az egészségügyben szabályozó törvény kapcsán, mint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) zajló képzés anomáliáit orvosolni hivatott tanügyi törvénnyel vagy a romániai zászlóhasználatról szóló jogszabállyal.
2017. április 18., 23:032017. április 18., 23:03
2017. április 18., 23:042017. április 18., 23:04
Mindkét dokumentum annak az ékes bizonyítéka ugyanis, hogy ebben az országban a parlament által elfogadott paragrafusok egyáltalán nem jelentenek garanciát a törvény betűjének tiszteletben tartására. Mit is ír elő a tanügyi törvény 2011-ben hatályba lépett változata? Azt, hogy a MOGYE keretében biztosítják a teljes körű magyar nyelvű képzést, lehetővé téve, hogy a magyar nyelvű lakosság anyanyelvén vehesse igénybe az orvosi és gyógyszertári szolgáltatásokat. Ehhez képest a felsőoktatási intézet szenátusa a mai napig gáncsolja a törvényben foglaltak végrehajtását, a magyar tagozat jogszabályban előírt intézményesítését.
A helyi közösségek szimbólumainak használatáról szóló törvény két évvel ezelőtti elfogadása után az RMDSZ reakciója olyan volt, mint Cristiano Ronaldo gólöröme: nyugi, itt vagyok, elintéztem. Aztán kiderült, hogy a találat szépségdíjas volt ugyan, viszont a csapat ettől függetlenül kikapott. Bár a szövetség politikusai annak idején azt hangoztatták, hogy a törvény által megoldódott a zászlókérdés, hiszen lehetőséget teremt a székely lobogó használatára, az azóta eltelt idő és a rögvalóság igazolta, hogy a kék-arany sávos zászlót továbbra sem lehet kitűzni közintézményekre, és ugyanúgy üldözik a román hatóságok.
A bukaresti parlament által a múlt héten elfogadott törvényt az RMDSZ úgy tálalta, hogy lehetővé vált a magyar nyelv használata az egészségügyben és a szociális szolgáltatásokat nyújtó intézményekben. Holott ezek után továbbra sem látni garanciát arra, hogy anyanyelvükön fogják ellátni a magyar pácienseket az erdélyi települések kórházaiban (kivéve persze a tömbmagyar vidékeket), és ami ennél is lényegesebb: nem tudni, miként fogják megoldani a magyarul értő orvosok, asszisztensek, szociális gondozók „előteremtését”.
Merthogy a jogszabály gyakorlatba ültetése terén alapvető fontossággal bíró alkalmazási módszertan kidolgozásának feladata éppenséggel a kormányra hárul, amely a végtelenségig elhúzhatja ezt a folyamatot, ahogy számtalan más esetben volt már rá példa. Úgyhogy tényleg hurráoptimizmusnak tűnik előre inni a nyelvi jogok kibővítésére.
Szappanoperához hasonlít a romániai politikai osztály viszonyulása a túlszaporodott medveállományhoz. Miközben a környezetvédők bagatellizálják a problémát, újabb és újabb emberáldozatok jelzik, hogy a vadgazdálkodást kivették a szakemberek kezéből.
Egy korábbi, a 2018-as világbajnoki döntő után megszülető írásomban feltettem az első látásra ügyefogyottnak tűnő kérdést: Kik nyerték meg a focivébét?
A közmondásból ismert helyzetbe hozta magát Macrel Ciolacu miniszterelnök az elnökválasztás időpontjáról kezdeményezett egyeztetéssel: megásta a vermet a koalíciós partner liberálisoknak, majd ezt követően határozott, peckes léptekkel belegyalogolt.
Nem fogjuk túlélni ezt a ,,zöld őrületet” – fakadt ki idén tavasszal egy francia traktoros tüntető Párizs külvárosában, amikor az újságírók arról faggatták, mi a gazdákra leselkedő legnagyobb veszély.
Mint általában oly sokszor, a nemzeti kisebbségek nyelvén tanuló diákok román nyelv és irodalomból írt érettségi dolgozatainak javítása körüli mizéria közepette sem könnyű rámutatni a felelősökre, viszont azért mégsem annyira bonyolult a képlet.
Azért a fene gondolta volna, hogy az előző foci Eb-hez képest – legalábbis a hivatalos „könyvelésben” rögzített eredmény szerint – jobb magyar szereplés után keserű szájízzel marad az ember Szoboszlaiék kontinensbajnoki kalandjának vége után.
Rájár a rúd a romániai szakoktatásra. A közbeszédben gyakran elhangzó szakmunkásképzés szükségessége olcsó szlogenné vált, mert a tanügy mostohagyerekeként kezelik, ahova a ,,megbélyegzett” gyerekek kerülnek.
Aki csak egy kicsit is tisztában van az erőviszonyokkal, az mindvégig tudhatta, hogy Klaus Iohannis román elnöknek természetesen fikarcnyi esélye sincs arra, hogy megszerezze a NATO főtitkári tisztségét.
Ha már annyira divatos manapság, akkor én is coming outolok egyet annak apropóján, hogy Németországban zajlik a most kezdődő labdarúgó Európa-bajnokság: az 1990-es labdarúgó-világbajnokság óta hosszú évtizedekig a németeknek szurkoltam.
Természetesen el lehet vitatkozni azon, illik-e a történelmi jelző az RMDSZ által a vasárnap rendezett európai parlamenti, valamint helyhatósági választáson elért eredményére.