2010. május 18., 10:502010. május 18., 10:50
A Szoboszlay-per-újrafelvétel tárgyában született ítélet még nem az a lépés, amely alanyi jogon valamennyi egykori elítéltet felmentene a koholt vádak alól, de kétségtelenül felcsillantja annak a reményét, hogy ha későre is, ha nehezen is, ha részben is, de helyére lehet tenni az igazságot. Ehhez a jelek szerint a történetkutató szakemberek által néhány éve összeállított, és a kommunizmus bűnös voltát egyértelműen bizonyító ún. Tismăneanu-jelentésre is szükség volt – ha egyáltalán szükség volt –; csak az a furcsa, hogy Európa posztkommunista országaiból csak a romániai honatyáknak nem volt még érkezése elfogadni az egykori politikai meghurcoltakat alanyi jogon felmentő – nemcsak rehabilitáló, hanem fel is mentő! – törvényt. Pironkodhatnak is, de szaporán.
Mert úgy látszik, nekik semmit sem mondanak a kommunista diktatúra idején megroppantott gerincek, a derékba tört életek; és a jelek szerint az olyan egyenes gerincek sem jelentenek semmit, mint amilyen a gyergyószárhegyi ferences kolostor rendfőnöke, Ferencz Ervin atyáé, aki köszöni, az esetleges anyagi kártérítést felajánlja az árva gyermekek javára. Az egykor politikai alapon meghurcoltak közül nagyon sokat ismerve meg merem kockáztatni: elsöprő többségük ugyanazt tenné, mint Ervin atya.
De amíg törvényalkotóink felnőnek az emberségnek eme szintjére, bizton sok időnek kell még eltelnie. És addig a jelek szerint kinek-kinek a maga erejéből és a maga módján kell érvényre vinnie igazát; és egy-egy, Justitia iránt elkötelezett ügyvéden, illetve törvénybírón múlik az igazság. A kolozsvári táblabíróság ítélete ezt a járható utat mutatja fel. Döntése kis lépés ugyan az emberiségnek, de nagy lépés az emberségnek. Tovább lehet és tovább kell haladni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok