2010. május 18., 10:502010. május 18., 10:50
A Szoboszlay-per-újrafelvétel tárgyában született ítélet még nem az a lépés, amely alanyi jogon valamennyi egykori elítéltet felmentene a koholt vádak alól, de kétségtelenül felcsillantja annak a reményét, hogy ha későre is, ha nehezen is, ha részben is, de helyére lehet tenni az igazságot. Ehhez a jelek szerint a történetkutató szakemberek által néhány éve összeállított, és a kommunizmus bűnös voltát egyértelműen bizonyító ún. Tismăneanu-jelentésre is szükség volt – ha egyáltalán szükség volt –; csak az a furcsa, hogy Európa posztkommunista országaiból csak a romániai honatyáknak nem volt még érkezése elfogadni az egykori politikai meghurcoltakat alanyi jogon felmentő – nemcsak rehabilitáló, hanem fel is mentő! – törvényt. Pironkodhatnak is, de szaporán.
Mert úgy látszik, nekik semmit sem mondanak a kommunista diktatúra idején megroppantott gerincek, a derékba tört életek; és a jelek szerint az olyan egyenes gerincek sem jelentenek semmit, mint amilyen a gyergyószárhegyi ferences kolostor rendfőnöke, Ferencz Ervin atyáé, aki köszöni, az esetleges anyagi kártérítést felajánlja az árva gyermekek javára. Az egykor politikai alapon meghurcoltak közül nagyon sokat ismerve meg merem kockáztatni: elsöprő többségük ugyanazt tenné, mint Ervin atya.
De amíg törvényalkotóink felnőnek az emberségnek eme szintjére, bizton sok időnek kell még eltelnie. És addig a jelek szerint kinek-kinek a maga erejéből és a maga módján kell érvényre vinnie igazát; és egy-egy, Justitia iránt elkötelezett ügyvéden, illetve törvénybírón múlik az igazság. A kolozsvári táblabíróság ítélete ezt a járható utat mutatja fel. Döntése kis lépés ugyan az emberiségnek, de nagy lépés az emberségnek. Tovább lehet és tovább kell haladni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok