2011. október 10., 07:372011. október 10., 07:37
Hallom, hogy választott kinevezettjeink is erre készülnek: törvényben előírni, hogy semmiféle hivatalos szembesülésen, de különösen a törvényszékek falai között ne lehessen rövidgatyában és strandpapucsban megjelenni, csakis „megfelelő” öltözékben. Amikor először hallottam a javaslatot hírelni, gyorsan ellenőriztem a lakásban található többrendbeli naptárokat, hátha elfelejtettem előre- vagy hátralapozni, és közben április elsejénél tartunk. De nem, a bebolondítások napja rég elmúlt, és még sokára lesz újabb, úgyhogy nem vicc az előírás. Ám lássuk csak, mi bajom nekem ezzel a törvénnyel?! Hát kérem szépen, tudtommal az öltözködési illemszabályokat abban a sokat emlegetett gyerekszobában, az életbe indulás első esztendeiben szívja magába az ember fia és lánya.
A szüleitől, nagyszüleitől, esetleg a bébiszittertől. Elmagyarázzák neki, ő pedig egy életre szólóan megjegyzi, hogy bizonyos helyekre és bizonyos alkalmakkor nem olyan öltözékben jelenünk meg, mint más helyeken, más alkalmakkor. Egyszerű: strandra nem úgy öltözünk, mint színházba menet, templomban nem diszkócuccban grasszálunk, iskolában, munkahelyen... Hát ez az! Mert a fenekestül felfordult világban ez nem mindig így van. Sőt! Ha a tanárnő fenékvillantóan rövid szoknyában, derékig kidekoltálva jelenik meg, az ifjú leányzók inkább ezt követik, mint mondjuk az otthoni intelmeket. Színházban is láttam már rövidnadrágos nézőket, méregdrága luxusautókból tökmagot kiköpködő pucér pocakosokat, arról nem is szólva, hogy a nőnemű, úgymond közjogi méltóságok mintha nem az ország javára benyújtandó jobbnál jobb megoldásokban, hanem a közszemlére bocsátott kebleik méretében versengenének.
Egyszóval nem is olyan hajmeresztő a tárgyalásokon kötelező „megfelelő” viseletről szóló törvény. Az idézőjel sem véletlen, hiszen akinek törvényben kell előírni az illemszabályokat, az nem biztos, hogy tudja, milyen a megfelelő. Lehet, hogy rojtos vagy csipkeszegélyű gatyában fog megjelenni, a strandpapucsát sem gumiból, hanem sevróbőrből csináltatja majd, és hasonlók. Régebben a szigorú tanerők csak úgy suhogtatták a nádpálcát, rá-ráhúzva az értetlenkedő nebulóra. Ez a törvény a nevelést hivatott pótolni. Csak az a kár, hogy a szimbolikus suhintás nem csíp, nem fáj – pedig sokszor mennyire elkelne a lemeztelenített hátsó és mellső felekre egy-egy jót odasózni.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.