2011. október 10., 07:372011. október 10., 07:37
Hallom, hogy választott kinevezettjeink is erre készülnek: törvényben előírni, hogy semmiféle hivatalos szembesülésen, de különösen a törvényszékek falai között ne lehessen rövidgatyában és strandpapucsban megjelenni, csakis „megfelelő” öltözékben. Amikor először hallottam a javaslatot hírelni, gyorsan ellenőriztem a lakásban található többrendbeli naptárokat, hátha elfelejtettem előre- vagy hátralapozni, és közben április elsejénél tartunk. De nem, a bebolondítások napja rég elmúlt, és még sokára lesz újabb, úgyhogy nem vicc az előírás. Ám lássuk csak, mi bajom nekem ezzel a törvénnyel?! Hát kérem szépen, tudtommal az öltözködési illemszabályokat abban a sokat emlegetett gyerekszobában, az életbe indulás első esztendeiben szívja magába az ember fia és lánya.
A szüleitől, nagyszüleitől, esetleg a bébiszittertől. Elmagyarázzák neki, ő pedig egy életre szólóan megjegyzi, hogy bizonyos helyekre és bizonyos alkalmakkor nem olyan öltözékben jelenünk meg, mint más helyeken, más alkalmakkor. Egyszerű: strandra nem úgy öltözünk, mint színházba menet, templomban nem diszkócuccban grasszálunk, iskolában, munkahelyen... Hát ez az! Mert a fenekestül felfordult világban ez nem mindig így van. Sőt! Ha a tanárnő fenékvillantóan rövid szoknyában, derékig kidekoltálva jelenik meg, az ifjú leányzók inkább ezt követik, mint mondjuk az otthoni intelmeket. Színházban is láttam már rövidnadrágos nézőket, méregdrága luxusautókból tökmagot kiköpködő pucér pocakosokat, arról nem is szólva, hogy a nőnemű, úgymond közjogi méltóságok mintha nem az ország javára benyújtandó jobbnál jobb megoldásokban, hanem a közszemlére bocsátott kebleik méretében versengenének.
Egyszóval nem is olyan hajmeresztő a tárgyalásokon kötelező „megfelelő” viseletről szóló törvény. Az idézőjel sem véletlen, hiszen akinek törvényben kell előírni az illemszabályokat, az nem biztos, hogy tudja, milyen a megfelelő. Lehet, hogy rojtos vagy csipkeszegélyű gatyában fog megjelenni, a strandpapucsát sem gumiból, hanem sevróbőrből csináltatja majd, és hasonlók. Régebben a szigorú tanerők csak úgy suhogtatták a nádpálcát, rá-ráhúzva az értetlenkedő nebulóra. Ez a törvény a nevelést hivatott pótolni. Csak az a kár, hogy a szimbolikus suhintás nem csíp, nem fáj – pedig sokszor mennyire elkelne a lemeztelenített hátsó és mellső felekre egy-egy jót odasózni.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.