2009. április 07., 11:262009. április 07., 11:26
Ennek legújabb fejleménye a MOL több mint húszszázaléknyi részvénycsomagjának megszerzése, amelyet a moszkvai stratégák gondosan, a legkisebb részletre is ügyelve dolgoztak ki a színfalak mögött, és amelyhez első osztályú partnerra leltek a korábbi kikosarazás miatt amúgy is frusztrált osztrák OMV-ben, amely boldogan tett keresztbe magyar riválisának, illetve a magyar kormánynak, amiért azok nem kértek a két cég közötti házasságból. Hogy a Kreml komolyan gondolja az európai energetikai infrastruktúra fölötti befolyás megszerzését, azt az is jelzi, hogy a Szurgutnyeftgaz hajlandó volt jelentősen túlfizetni a MOL-részvényeket. Úgy tűnik, Vlagyimir Putyin és Dmitrij Medvegyev megelőző csapással próbálják elejét venni annak, hogy Európa függetlenedjen az orosz energiahordozó monopóliumoktól. A stratégiai befolyás növelésének eszközéül ugyanis már korábban az energetikai terjeszkedést tűzték ki az orosz vezetők, ennek egyik első mozzanata volt a kőolaj- és földgázkitermelők állami befolyás alá vonása, amelynek egyik legemlékezetesebb mozzanata az egyik legnagyobb önálló üzletember, Mihail Hodorkovszkij letartóztatása és a Jukosz kőolajcég einstandolása volt. Most hozzáfogtak Európa bekerítéséhez az Északi és a Déli Áramlat nevű kőolajvezetékekkel, valamint a szerb kőolajcég megvásárlásával, illetve a magyarországi – természetesen orosz földgázzal föltöltendő – gáztározó megéptésének szorgalmazásával. A rivális kezdeményezések, így a Nabucco-vezeték megtorpedózásának egyik leghatékonyabb módja a kaukázusi termelési kapacitások felvásárlása mellett az, ha a már meglévő vezeték- és finomítóhálózat is a Kreml befolyása alá kerül. Ennek egyik fontos állomása lenne a MOL megszerzése. A további terjeszkedés megakadályozása ennek nyomán immár nemcsak magyar nemzeti és érzelmi ügy, hanem egységes fellépést és stratégiát követelő összeurópai érdek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok