Mitől tart Szász?

Ráadásul jelenleg ő az egyetlen jelölt a pártelnöki tisztségre. Az ok vélhetően az, hogy Szász érzi: inog a lába alatt a talaj, és fennáll a veszélye, hogy az eddigi kudarcok után most utolsó olyan mentsvárát is elveszítheti, amely lehetőséget biztosít arra, hogy továbbra is a romániai magyar közélet állandó szereplője legyen. Az MPP-ben ugyanis már régóta gyűlnek a vele szembeni indulatok. Az első elégedetlenségi hullám a pártbejegyzés késlekedése miatt alakult ki, amely csak tovább erősödött azt követően, hogy az MPP a Székelyföld kivételével leszerepelt az önkormányzati választásokon, a parlamenti megmérettetésen pedig el sem indult. Ráadásul  nem csupán alulról kezdték ki: már jó ideje érezhető, hogy Szász körül ritkul a levegő. A Fidesz-vezetés az utóbbi hónapokban látványosan kihátrált mögüle. Ezt jelzi az is, hogy immár Orbán Viktor is inkább Tőkés Lászlót tekinti a jobboldal első számú képviselőjének. A támogatás elvesztésében bizonyára nagy szerepet játszottak a kudarcok. Miután a Hargita megyei tanácselnökválasztáson alulmaradt, az is nyilvánvalóvá vált, hogy pártja sem saját megyéjében, hanem Kovásznában a legerősebb. Eddigi megnyilvánulásai azt jelzik: szinte mindennél fontosabbnak tartja, hogy ő maradjon a párt élén – leszögezte: aki alternatívát akar, iratkozzon más pártba – , márpedig nem biztos, hogy az erdélyi magyar választók úgy gondolják: az MPP egyetlen feladata, hogy Szász Jenő a pártelnök címzést írhassa a névjegykártyájára. Az MPP alternatívaként hirdeti magát – de az eddigi tapasztalat azt mutatja: amíg a Székelyföldön kívüli magyarságot nem tudja megszólítani, és a székelyföldieknek sem tud az autonómia általános követelésén túl érdemibb programot vázolni, kérdéses, hogy alternatívaként életképes lehet-e. Ami biztos: egy párt léte nem lehet öncél, mint ahogy az sem lehet a szerepe, hogy egyetlen vezető személyes ambícióit szolgálja. A kongresszuson kiderül, hogy az MPP döntéshozói – elsősorban természetesen Szász –  hogyan gondolkodnak minderről.