2010. október 29., 10:572010. október 29., 10:57
Annyira, hogy városi legendák szerint az ifjú párnak már akkor ajánlatos beíratnia a csemetét, amikor az még legfeljebb pajzán gondolat formájában létezik. A napokban kelt híre annak, hogy Kolozsvárott új bölcsőde nyílt, ami bizonyára jó hír az ottani kisgyerekes szülőknek. Az már talán kevésbé, hogy az intézményt Patrokloszról nevezték el.
Mármost számomra régóta rejtély, hogy miért kell egy óvodát vagy bölcsődét mindenféle, kedveskedőnek szánt, de inkább a névadó infantilitását tükröző nevekre keresztelni (mint a Katicabogár vagy A hét törpe), ám a mostani névadás már a csúcs nonplus ultrája, hiszen a bölcsődét sikerült arról az ógörög eposzi hősről elnevezni, aki a hagyomány szerint Trója ostromában is részt vett, de inkább azáltal vált ismertté, hogy ő volt Akhilleusz fiúbarátja. Vagy ha így világosabb: a szeretője. Nem vagyok homofób, és azt is jól tudom, hogy az ókori görög világban egy kissé más szemmel néztek a homoszexualitásra, mint manapság, hiszen a mentor-tanítvány viszony igazi elmélyülésének tekintették, két, művelt férfihoz a leginkább méltó kapcsolatnak.
Thébában Hierósz lókhosz, azaz Szent sereg néven létezett egy elit katonai alakulat, amelynek tagjait kizárólag homoszexuális párokból válogatták ki, abból a megfontolásból, hogy a csatatéren majd imponálni szeretnének egymásnak, ezért vitézebbül harcolnak. És ne felejtsük el az athéni párt, Harmodioszt és Arisztogeitónt, akik azáltal váltak ismertté, hogy Krisztus előtt 514-ben meggyilkolták a városállam zsarnok uralkodóját, Hipparkhoszt. Csak hát ma nem az ókori Hellászban élünk, és a mai európai kultúrkörben nem ugyanúgy tekintünk a műfajra, mint Platón vagy Alkibiadész korában.
Szó se róla, felőlem amúgy mindenki azt művel a hálószobájában, amit akar, és utcára is vonulhatnak büszkélkedni, ettől még nem dől össze a világ. De annyira már nem vagyok polkorrekt, hogy a férfi-nő kapcsolattal egyenértékűként követendő tevékenységnek tekintsem. Persze lehet, hogy ettől intoleráns vagyok, de akkor sem valószínű, hogy lelkesen üdvözölném, ha a közeljövőben megnyílna az Elton John Zeneművészeti Szakközépiskola vagy az amerikai melegjogi aktivistáról elnevezett Harvey Milk Élelmiszer-ipari Technikum.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.