2012. november 29., 11:012012. november 29., 11:01
Hogy a területvesztésért ki a felelős – a győztes nagyhatalmak kettős mércéje, hiszen a magyaroknak a többi nemzetiséggel ellentétben nem biztosították az önrendelkezéshez való jogot, vagy az akkori magyar elit elhibázott nemzetiségi politikája, illetve a háború utáni baloldali-radikális forradalmi kormány tehetetlensége és tehetségtelensége, esetleg mindez együtt – ma már szinte mindegy, hiszen immár történelem.
Ami fontos, az az, hogy a mindenkori román hatalom hogyan viszonyul a román fennhatóság alá került magyar közösséghez. Fontosnak tartja-e, hogy jól érezze magát vagy közömbös számára, esetleg aktívan azon ügyködik, hogy tovább csökkentse a létszámát. Nos, jelenleg, 2012-ben az a helyzet, hogy továbbra sem a legjobb magyarnak lenni Romániában.
A gazdasági válság nehézségeit most egy olyan választási kampány súlyosbítja, amelyben a magyarok, illetve a közösség önrendelkezési törekvései is össztűz alá kerültek a kormánytöbbség részéről. Ott tartunk, hogy az Erdélyben élő, nem román nemzeti közösségeknek anyanyelvű önkormányzatot ígérő, gyulafehérvári nyilatkozat elfogadásának évfordulóján maga a román belügyminiszter bírálja arrogánsan a magyar pártokat, amelyek az autonómia jelszavával kampányolnak, és az önrendelkezést népszerűsítő plakátokat is leszedetné.
Sőt ő maga veti fel azt, hogy a székelyföldi románok akár tüntethetnének is az autonómia ellen. Vagyis felelősségéről megfeledkezve bujtogatja burkoltan a románokat, nem törődve a nemzetiségi konfliktus veszélyével. Amikor hangulatot kelt a magyarok ellen, és illegitimnek nevezi az autonómiatörekvéseket, amelyek nyomán esély nyílna arra, hogy a magyarok valóban otthonuknak tekintsék Romániát, Duşa miniszter továbbra is a csupán a többségi etnikum számára kedvező, kirekesztő, totalitárius nemzetállam elavult, 19. századi eszméjét védelmezi. Ismét rávilágítva arra, miért is nincs okunk ünnepelni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok