2012. november 29., 11:012012. november 29., 11:01
Hogy a területvesztésért ki a felelős – a győztes nagyhatalmak kettős mércéje, hiszen a magyaroknak a többi nemzetiséggel ellentétben nem biztosították az önrendelkezéshez való jogot, vagy az akkori magyar elit elhibázott nemzetiségi politikája, illetve a háború utáni baloldali-radikális forradalmi kormány tehetetlensége és tehetségtelensége, esetleg mindez együtt – ma már szinte mindegy, hiszen immár történelem.
Ami fontos, az az, hogy a mindenkori román hatalom hogyan viszonyul a román fennhatóság alá került magyar közösséghez. Fontosnak tartja-e, hogy jól érezze magát vagy közömbös számára, esetleg aktívan azon ügyködik, hogy tovább csökkentse a létszámát. Nos, jelenleg, 2012-ben az a helyzet, hogy továbbra sem a legjobb magyarnak lenni Romániában.
A gazdasági válság nehézségeit most egy olyan választási kampány súlyosbítja, amelyben a magyarok, illetve a közösség önrendelkezési törekvései is össztűz alá kerültek a kormánytöbbség részéről. Ott tartunk, hogy az Erdélyben élő, nem román nemzeti közösségeknek anyanyelvű önkormányzatot ígérő, gyulafehérvári nyilatkozat elfogadásának évfordulóján maga a román belügyminiszter bírálja arrogánsan a magyar pártokat, amelyek az autonómia jelszavával kampányolnak, és az önrendelkezést népszerűsítő plakátokat is leszedetné.
Sőt ő maga veti fel azt, hogy a székelyföldi románok akár tüntethetnének is az autonómia ellen. Vagyis felelősségéről megfeledkezve bujtogatja burkoltan a románokat, nem törődve a nemzetiségi konfliktus veszélyével. Amikor hangulatot kelt a magyarok ellen, és illegitimnek nevezi az autonómiatörekvéseket, amelyek nyomán esély nyílna arra, hogy a magyarok valóban otthonuknak tekintsék Romániát, Duşa miniszter továbbra is a csupán a többségi etnikum számára kedvező, kirekesztő, totalitárius nemzetállam elavult, 19. századi eszméjét védelmezi. Ismét rávilágítva arra, miért is nincs okunk ünnepelni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok