Pataky István

Pataky István

Mit hoz Macron Európája?

2021. február 11., 08:352021. február 11., 08:35

Miközben a média az amerikai elnökválasztás körüli hacacáré után most éppen az orosz ellenzéki Alekszej Navalnij körüli perpatvaron csámcsog, addig egyes elemzők érdekes világpolitikai átrendeződésekre hívják fel a figyelmet.

Először is arra, hogy Joe Biden megválasztása egyáltalán nem jelenti majd az Egyesült Államok és Európa összeborulását. Szavakban, mosolygós találkozásokban az új egymásra találás időszaka jön, az érdekek által diktált diplomáciai, gazdasági mozgások viszont külön utakra terelhetik Washingtont és az Európai Uniót vezető országokat.

Iulian Fota, az egyik legismertebb román geopolitikai szakértő az utóbbi napokban több interjúban kiemelte a Joe Biden amerikai és Emmanuel Macron francia elnök szinte egy időben tartott, külpolitikai üzenetekben gazdag beszédében megjelenő lényegi különbségeket. Donald Trump legyőzője nem okozott meglepetést, a diplomácia minden szintű újraélesztését hangsúlyozta, s arra utalt, hogy Európa kéz a kézben kellene meneteljen Washingtonnal a Kína, valamint Oroszország felől érkező veszedelem meggátolásáért.

Macron előadásában az európai–amerikai újbóli egymásra találás örömének kihangsúlyozása mellett lényeges jelzéseket fogalmazott meg. „Oroszországot Európában kell lehorgonyozni”, „veszélyes mindannyiunk összefogása Kína ellen”, „az EU-stratégia autonómiája az Egyesült Államok érdeke is” – így szólt a francia vezető három legfontosabb kijelentése, amelyek együttesen elegáns, de határozott nemet mondanak a Bidenék által elvárt egyhangú transzatlanti szövetségnek.

A hangsúlyok közötti különbségek ellenére Amerika és Európa viszonyát minden jel szerint a Washington–Párizs-tengely fogja meghatározni. Németország Angela Merkel idei távozásával egy átmeneti szakaszba lép, még a szeptemberi választások után is vélhetően jó néhány hónapnak kell majd eltelnie ahhoz, hogy kirajzolódjon az új német kancellár külpolitikai portréja. Ettől még működőképes marad a francia–német motor, amely nélkül nincs Európa. Brüsszelnek, az Unió bürokratikus, senki által nem választott irányítóinak – ahogy eddig is – marad a fotózkodás és az okoskodás. Lásd Josep Borrellnek, az unió külügyi vezetőjének minapi értelmetlen moszkvai látogatását.

Világpolitika mozgolódások idején mindig érdemes feltenni a kérdést: mit hozhatnak a helyezkedések nekünk, kelet-európaiaknak, Magyarországnak, Romániának. Az általános érdektelenségen túl, amit Biden és Macron a mi térségünk iránt mutat, a francia elnökben – annak ellenére, hogy Magyarország irányába sokszor kritikákat fogalmaz meg – akár külpolitikai szövetségesre is lelhet Orbán Viktor. Fredrik Erixon svéd közgazdász írt erről a Spectator című brit konzervatív lapban. A szerző egyébként cikkében világossá teszi, hogy sem a francia elnököt, sem a magyar miniszterelnököt nem kedveli.

Az írás szerint Macron és Orbán is szereti a hatalom központosítását, minél kevesebb ellensúlyt akar maga körül látni. Mindkét politikus kritikus Amerikával, nagyobb állami beavatkozást, illetve protekcionizmust szeretne a gazdaságban, s szoros kapcsolatra törekszik Oroszországgal. A két kormány aktívan lobbizik Brüsszelben a gazdasági szereplőknek nyújtandó állami támogatásokkal kapcsolatos szabályok enyhítéséért. A Válasz Online megkeresésére Fredrik Erixon azt mondta, ma Párizsnak több a hasonlósága Budapesttel, mint Berlinnel: mindkét kormány több pénzt akar az EU-tól, ugyanakkor kevesebb uniós korlátot szeretne ezek elköltése felett.

Ami Romániát illeti, az általában hagyományosként emlegetett román–francia viszony látszólag jó kiindulópont egy Macron által vezetett Európában, de a tartalmat, érdekérvényesítést illetően nem sokat ér. A bukaresti diplomácia az utóbbi negyed században hozzászokott az Amerika európai kiszolgálójának szerepéhez, ami az elkövetkező években kevés lehet, s akár konfliktusokat is generálhat a Párizs által preferált „európai szuverenitást” erősítő ügyekben. A Washington és Brüsszel irányába egyaránt bólogató bukaresti külpolitika eddig elég volt a kényelmes, de láthatatlan, súlytalan uniós tagsághoz. A román belpolitikai állapotok fényében ennél sokkal többre nem lehet számítani.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Legyenek megszorítások, csak mi ússzuk meg!

Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Hozzá mer nyúlni Bolojan a „szent tehenekhez”?

Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.

Balogh Levente

Balogh Levente

Irán dönthet: tárgyal vagy eszkalál

Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.

Balogh Levente

Balogh Levente

A kódolt instabilitás kormánya

Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nicuşor Dan diplomáciája

Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ne az adófizető vigye el a balhét a felelőtlen költekezés miatt

A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.

Balogh Levente

Balogh Levente

Elsöpör az AUR-hullám?

Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.