2012. október 22., 08:482012. október 22., 08:48
Az MPP-n belül talán soha nem uralkodott még olyan bizonytalanság, mint most, ami annak is betudható, hogy de jure Biró az elnöke, de facto azonban még mindig elődje akarata érvényesül. Ennél is nagyobb zavart okoz a tagság és a vezetőség körében, hogy az alakulat képtelen eldönteni, miként is viszonyuljon az erdélyi magyar jobboldalon megjelent riválisához, az Erdélyi Magyar Néppárthoz.
Sokan természetesnek tartanák, hogy az MPP – már csak az ideológiai közelség okán is – az EMNP-vel összefogva vágjon neki a decemberi megmérettetésnek, az alakulat önállóságát mindennél előbbre valónak tartók azonban épp olyan távolságtartással viseltetnek a néppárttal, mint amilyet az RMDSZ tanúsít folyamatosan magyar riválisaival szemben. Hűen tükrözi ezt a magatartást a frissen kirobbant László-ügy, az EMNP-hez való közeledést szorgalmazó Maros megyei MPP-elnök félreállítása, ami arra enged következtetni, hogy a polgáriak régi-új vezetősége nem kíván kiegyezni a néppártiakkal.
Az erre utaló jelek tulajdonképpen már akkor megmutatkoztak, amikor Kelemen Hunor RMDSZ-elnök – félretéve az MPP-vel szemben táplált közismert ellenérzéseit – melegen gratulált a párt szervezeti önállósága megőrzéséhez, majd elkotyogta: a polgáriak kongresszusa előtt hosszú megbeszélést folytatott Szász Jenővel, és ez alapján úgy látja, hogy a választások után lehetőség nyílik a két párt közötti párbeszédre, és több kérdésben együttműködhetnek. Ezek után feltevődik a kérdés: vajon miről egyezett meg Kelemen a leköszönő elnökkel, és mindez azt jelenti-e, hogy az MPP új vezetősége az inkább az RMDSZ-szel, mint az EMNP-vel együttműködni kívánó Szász útmutatásait követi-e a jövőben? Ha igaz a lapzártánkkor kapott hír, miszerint az MPP – azzal az indokkal, hogy előbb az RMDSZ-szel is egyeztetnek – lefújta az EMNP-vel megkezdett tárgyalások mai fordulóját, akkor a válasz nem is olyan nehéz.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok