2011. január 18., 10:032011. január 18., 10:03
Erről pedig valamitől mindig az átkos időszak jut eszembe, amikor a pártkongresszusokon „hosszan tartó vastapsok” közepette számoltak be a szocializmus „dicső megvalósításairól”, az „ötéves terv négy és fél év alatti teljesítéséről”, miközben az embereknek fejadagra adták még a kenyeret is.
S most hagyjuk a tanügyet, mert arra már épp elég szót csépeltem, és nézzük az egészségügyet. Utóbb például, amikor a lányom hasfájásra panaszkodott, megtudtam, hogy az iskolaorvosi intézmény amolyan látszatintézménnyé vált, aminek feladatköre nagyjából kimerül abban, hogy időszakos méréseket végeznek a tanulókról, illetve beadják a védőoltásokat, ha a szülő nem tiltakozik ellene. Ha netán ez utóbbi eset állna elő, akkor begyűjtik a védőoltást megtagadó szülői nyilatkozatokat is. De szó nincs olyanról, hogy esetleg orvosi tanáccsal és recepttel lássanak el egy olyan tanulót, aki bent- vagy kintlakóként szülővárosától, ergo háziorvosától kilométerekre lakik, mint a lányom is, mert ez már a háziorvos kompetenciája, és iskolaorvosként nincs erre jogosítványa.
S akkor ebben az esetben mit tehet a szülő, aki felelőtlenségnek találja egy hasfájós gyereknek azt tanácsolni, hogy „ülj vonatra, lányom, és eredj haza, majd megnéz a házidoki bácsi”, mert attól tart, hogy a közel kétórás vonatozás alatt esetleg el is ájulhat a fájdalomtól a csemetéje és ez újabb bonyodalmakat generál. Hát azt, amit magam is tettem: sorba veszi az ismerőseit abban a bizonyos másik városban, – mert ezek után már abban sem bízhat, hogy egy kiskorút felnőtt kísérő nélkül komolyan vesznek a sürgősségi ügyeleten – talál egy ismerős orvost és megkéri, távollétében nézze meg a gyerekét és segítsen rajta.
Ebben az esetben is ez történt, szerencsére volt egy régi évfolyamtárs, aki orvos, és akinek a telefonszámát viszonylag hamar sikerült kideríteni további régi osztálytársak révén. Ráadásul és szerencsére az illető megmaradt ugyanannak a kedves, segítőkész embernek, mint hajdanán diákkorában volt, és természetesen segített a régi barátságra alapozva. De azóta is tűnődöm, ugyan mivel érdemelték ki az iskolaorvosok, hogy statisztikai adatokat és nyilatkozatokat gyűjtő „biztosokká” minősítsék le őket? Miért nem gyógyíthatnak ők is, mint a többi orvos?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok