2009. december 29., 10:292009. december 29., 10:29
Teljesen mindegy, hogy a vásárhelyi plakátok – és ezekhez hasonló megjegyzések – igen sokatmondó szövegét és ábrázolását ki fogalmazta meg, valóban elgondolkodtató a hirtelen jött pálfordulás. Induljunk ki abból, hogy a politika – közhelyesen szólva – valóban a kompromisszumok művészete.
És induljunk ki abból a katalán példából, miszerint a mindenkori kisebbségi politikai-érdekvédelmi szervezetnek-szövetségnek mindenkori leghatékonyabb eszköze-munkája, hogy a mindenkori hatalomtól a mindenkori lehető legtöbb eredményt igyekszik kicsikarni. A katalán példa (is) bizonyítja, hogy lehetetlen ezzel nem egyetérteni, a kérdés csupán az, hogy hol a határ.
De elért-e Románia Spanyolország politikai érettsége szintjéig? Ha az RMDSZ az elfogadhatóság határán belül marad(t), akkor kétség nem fér hozzá, hogy belefér ez az újabb próbálkozás. Az oktatási, a kisebbségi, valamint a nyugdíjtörvény elfogadása, a nem kevésbé sokszor hangoztatott alkotmánymódosítás, de nem utolsósorban az autonómia kapcsán az államelnöknek még a nyáron, Tusnádfürdőn hangoztatott párbeszédkészsége lehetnek azok a támpontok, amelyek mentén az RMDSZ pálfordulása érthetővé, de legalább magyarázhatóvá válhat.
Ha viszont a szövetség vezetőit erre a lépésre önös érdekek vezérelték, akkor a logika egészen más régiókból ered, amellyel az vállaljon közösséget, akinek van (még) képe hozzá. Úgyhogy – az óesztendő búcsúztatása és az újév köszöntése dacára is – ne siessünk a koccintással. Ebben az egész történetben az az egyetlen biztos, hogy az RMDSZ eddigi pályafutása során most már valóban pengeélre, azaz a politikai prostitúció és a reálpolitika mezsgyéjére állította magát. A többit – például a medve bőrét – majd meglátjuk.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.