2009. december 29., 10:292009. december 29., 10:29
Teljesen mindegy, hogy a vásárhelyi plakátok – és ezekhez hasonló megjegyzések – igen sokatmondó szövegét és ábrázolását ki fogalmazta meg, valóban elgondolkodtató a hirtelen jött pálfordulás. Induljunk ki abból, hogy a politika – közhelyesen szólva – valóban a kompromisszumok művészete.
És induljunk ki abból a katalán példából, miszerint a mindenkori kisebbségi politikai-érdekvédelmi szervezetnek-szövetségnek mindenkori leghatékonyabb eszköze-munkája, hogy a mindenkori hatalomtól a mindenkori lehető legtöbb eredményt igyekszik kicsikarni. A katalán példa (is) bizonyítja, hogy lehetetlen ezzel nem egyetérteni, a kérdés csupán az, hogy hol a határ.
De elért-e Románia Spanyolország politikai érettsége szintjéig? Ha az RMDSZ az elfogadhatóság határán belül marad(t), akkor kétség nem fér hozzá, hogy belefér ez az újabb próbálkozás. Az oktatási, a kisebbségi, valamint a nyugdíjtörvény elfogadása, a nem kevésbé sokszor hangoztatott alkotmánymódosítás, de nem utolsósorban az autonómia kapcsán az államelnöknek még a nyáron, Tusnádfürdőn hangoztatott párbeszédkészsége lehetnek azok a támpontok, amelyek mentén az RMDSZ pálfordulása érthetővé, de legalább magyarázhatóvá válhat.
Ha viszont a szövetség vezetőit erre a lépésre önös érdekek vezérelték, akkor a logika egészen más régiókból ered, amellyel az vállaljon közösséget, akinek van (még) képe hozzá. Úgyhogy – az óesztendő búcsúztatása és az újév köszöntése dacára is – ne siessünk a koccintással. Ebben az egész történetben az az egyetlen biztos, hogy az RMDSZ eddigi pályafutása során most már valóban pengeélre, azaz a politikai prostitúció és a reálpolitika mezsgyéjére állította magát. A többit – például a medve bőrét – majd meglátjuk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok