2009. december 29., 10:292009. december 29., 10:29
Teljesen mindegy, hogy a vásárhelyi plakátok – és ezekhez hasonló megjegyzések – igen sokatmondó szövegét és ábrázolását ki fogalmazta meg, valóban elgondolkodtató a hirtelen jött pálfordulás. Induljunk ki abból, hogy a politika – közhelyesen szólva – valóban a kompromisszumok művészete.
És induljunk ki abból a katalán példából, miszerint a mindenkori kisebbségi politikai-érdekvédelmi szervezetnek-szövetségnek mindenkori leghatékonyabb eszköze-munkája, hogy a mindenkori hatalomtól a mindenkori lehető legtöbb eredményt igyekszik kicsikarni. A katalán példa (is) bizonyítja, hogy lehetetlen ezzel nem egyetérteni, a kérdés csupán az, hogy hol a határ.
De elért-e Románia Spanyolország politikai érettsége szintjéig? Ha az RMDSZ az elfogadhatóság határán belül marad(t), akkor kétség nem fér hozzá, hogy belefér ez az újabb próbálkozás. Az oktatási, a kisebbségi, valamint a nyugdíjtörvény elfogadása, a nem kevésbé sokszor hangoztatott alkotmánymódosítás, de nem utolsósorban az autonómia kapcsán az államelnöknek még a nyáron, Tusnádfürdőn hangoztatott párbeszédkészsége lehetnek azok a támpontok, amelyek mentén az RMDSZ pálfordulása érthetővé, de legalább magyarázhatóvá válhat.
Ha viszont a szövetség vezetőit erre a lépésre önös érdekek vezérelték, akkor a logika egészen más régiókból ered, amellyel az vállaljon közösséget, akinek van (még) képe hozzá. Úgyhogy – az óesztendő búcsúztatása és az újév köszöntése dacára is – ne siessünk a koccintással. Ebben az egész történetben az az egyetlen biztos, hogy az RMDSZ eddigi pályafutása során most már valóban pengeélre, azaz a politikai prostitúció és a reálpolitika mezsgyéjére állította magát. A többit – például a medve bőrét – majd meglátjuk.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.