2010. június 29., 10:062010. június 29., 10:06
A félig álmodó agyam ezt rögtön kidobta, továbbkattogtattam tehát a magyar kereskedelmi adókra. A szórakoztató jelleggel készülő reggeli séma fogadott: két műsorvezető egy nagy teremben, ahol mindenféle tárgyak vannak elhelyezve egy nagy stúdióban, ami mögé elbújhat a kamera, miközben a meghívottak váltják helyüket a nagyon giccses, mindig piros kanapén. Öt perc alatt rengeteg felesleges információt voltam kénytelen befogadni, volt ott transzvesztita, Kiszel Tünde régi szerelme, és az a nő, akiből fogalmam sincs, hogy lett sztár, celeb vagy akármi, de az biztos, hogy a száját a hátsója mintájára plasztikázta át. Mikor már azt hittem, semmin nem tudok megbotránkozni, bejelentették, hogy exkluzív élményben lesz ma része annak, aki az esti fogalmam sincs, milyen műsort követi, hiszen először itt és csak nekünk mutatják meg Bangó Margiték házi videóját, amit egyiptomi körútjukon készítettek. Alig várom, be is írtam a napi programjaim közé, valahol az államvizsgám és a közköltségfizetés közé. Ezek mellett a román adók megszokott rémhírei kikapcsolódásnak számítottak, a részletes horoszkóppal és ötpercenkénti reklámjaikkal együtt. Ilyenkor hibáztassuk a tévéadó alkalmazottait? Nekik a legfontosabb a nézettség, a statisztikai adatok pedig Győzikéék mellett voksolnak. Később az jutott eszembe, vajon hol tart népszerűségben az az ember, aki érdembeli tevékenységével fel is mutatott valamit ahhoz a Benkő Dánielhez képest, aki képes kamerák előtt beszellenteni egy másik hirtelen felkapott sztár lakásán vacsora közben. Emellett eltörpül a magyarországi média azon „önfeláldozása”, miszerint közös megegyezésre nem adják le a híradóban a budapesti hidakról leugráló öngyilkosokat, hogy ne adjanak ötletet, hogyan lehet több órára lebénítani a magyar főváros közlekedését. És ha gyermekünk egy esküvőn nyilvánosan eregeti majd bélgázait, és röhög is melléje, akkor nyugodjunk meg: biztosan nem fog a lánchídon mászkálni. Mert a média nevel. Az más kérdés, hogy vannak-e, akik észreveszik, milyen irányba.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok