2010. június 29., 10:062010. június 29., 10:06
A félig álmodó agyam ezt rögtön kidobta, továbbkattogtattam tehát a magyar kereskedelmi adókra. A szórakoztató jelleggel készülő reggeli séma fogadott: két műsorvezető egy nagy teremben, ahol mindenféle tárgyak vannak elhelyezve egy nagy stúdióban, ami mögé elbújhat a kamera, miközben a meghívottak váltják helyüket a nagyon giccses, mindig piros kanapén. Öt perc alatt rengeteg felesleges információt voltam kénytelen befogadni, volt ott transzvesztita, Kiszel Tünde régi szerelme, és az a nő, akiből fogalmam sincs, hogy lett sztár, celeb vagy akármi, de az biztos, hogy a száját a hátsója mintájára plasztikázta át. Mikor már azt hittem, semmin nem tudok megbotránkozni, bejelentették, hogy exkluzív élményben lesz ma része annak, aki az esti fogalmam sincs, milyen műsort követi, hiszen először itt és csak nekünk mutatják meg Bangó Margiték házi videóját, amit egyiptomi körútjukon készítettek. Alig várom, be is írtam a napi programjaim közé, valahol az államvizsgám és a közköltségfizetés közé. Ezek mellett a román adók megszokott rémhírei kikapcsolódásnak számítottak, a részletes horoszkóppal és ötpercenkénti reklámjaikkal együtt. Ilyenkor hibáztassuk a tévéadó alkalmazottait? Nekik a legfontosabb a nézettség, a statisztikai adatok pedig Győzikéék mellett voksolnak. Később az jutott eszembe, vajon hol tart népszerűségben az az ember, aki érdembeli tevékenységével fel is mutatott valamit ahhoz a Benkő Dánielhez képest, aki képes kamerák előtt beszellenteni egy másik hirtelen felkapott sztár lakásán vacsora közben. Emellett eltörpül a magyarországi média azon „önfeláldozása”, miszerint közös megegyezésre nem adják le a híradóban a budapesti hidakról leugráló öngyilkosokat, hogy ne adjanak ötletet, hogyan lehet több órára lebénítani a magyar főváros közlekedését. És ha gyermekünk egy esküvőn nyilvánosan eregeti majd bélgázait, és röhög is melléje, akkor nyugodjunk meg: biztosan nem fog a lánchídon mászkálni. Mert a média nevel. Az más kérdés, hogy vannak-e, akik észreveszik, milyen irányba.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.