A kommunista hatalomátvételt követően az államosításnak nevezett rablóhadjárat nyomán nyomdászklubként működött – természetesen hangsúlyozottan művelődési intézményként –, és a rendszerváltást követően is megőrizte kulturális jellegét, amely mind a mai napig fő jellemzője a Sonnenfeld-örökös által visszakapott ingatlannak.

Itt működik a több mint tízéves fennállása óta Kárpát-medence-szerte ismertté vált Moszkva kávézó, amely fölhelyezte a várost a legkedveltebb magyarországi együttesek koncertturné-térképére. Emellett számos egyéb kulturális rendezvénynek is otthont adott, de a helyi Szigligeti Színház stúdiója is itt, az egykori nyomda csarnokában kapott helyet. Ezzel párhuzamosan működött benne egy ideig egy magát szintén kultúrkocsmaként meghatározni próbáló hely, jelenleg pedig a város egyik legnagyobb könyvkereskedésének is otthont ad.

Legalábbis egy ideig. Az örököstől ugyanis az RMDSZ által működtetett Iskola Alapítvány magyar állami támogatásból megvásárolta az ingatlant, hogy 2,47 milliárd forintos beruházás után Magyar Házként üzemeltesse. A tervek szerint kulturális központként funkcionál majd: könyvtár, kiállítótér, előadótermek, kulturális egyesületek irodái is helyet kapnak benne. Mint ahogy persze a Moszkva és a színház intézményei is megmaradnak.

Éppen ezért lepődött meg jelen sorok szerzőjével egyetemben sok nagyváradi polgár, amikor kiderült: a könyvkereskedés számára nem jut hely a majdani Magyar Házban helyet kapó kulturális intézmények között. A Krónikánál úgy gondoltuk: itt némi ellentmondás feszül, és mivel amúgy is kíváncsiak voltunk, hol tart a város magyar közösségét szolgálni hivatott beruházás, mikorra várhatók konkrétumok, az erre vonatkozó kérdéseket elküldtük az alapítvány elnökének. Ezt követte az újabb meglepetés: miután napokig nem kaptunk választ, az RMDSZ házi kiadványának számító Maszol.ro portálon az alapítványi elnök – aki egyben Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kabinetfőnöke – hosszú cikkben fejtegette, milyen nagyszabású beruházásokra készülnek a Sonnenfeld-palotában. A könyvkereskedés sorsáról hogy, hogy nem, nem esett szó.

Mivel nem vagyunk rosszindulatúak, csupán a véletlen számlájára írjuk, hogy megkeresésünk után öt nappal lapunk helyett az RMDSZ-hez közel álló sajtóorgánumnak nyilatkozott előbb, amelyet történetesen éppen a felesége által vezetett kiadó működtet.

Persze mindenkinek szíve joga annak a médiumnak nyilatkozni, amelyiknek akar. Csak azt talán már mégsem túlzás a bicskanyitogató arrogancia kategóriájába sorolni, amikor aztán a második megkeresés után végre, ímmel-ámmal elküldött válaszban egyrészt kioktatnak, hogy nem pusztán a könyvkereskedés szemszögéből kellene megközelíteni az ügyet – miközben a könyvesboltra vonatkozó csupán a legutolsó volt számos, az ingatlan jövője és az ott működő többi intézmény sorsát firtató kérdés sorában. Másrészt pedig a többi kérdés megválaszolása helyett arra buzdítanak, hogy a kérdéseink elküldése után napokkal, más sajtóorgánumoknak adott nyilatkozatokból szemezgessünk.

Nagyvárad amúgy is kényes hely, közismert, hogy a helyi, illetve megyei RMDSZ igyekszik minden magyar intézményt, civil szervezetet vagy kulturális kezdeményezést az uralma alá vonni, illetve amelyeket nem tud, azokat ellehetetleníteni (lásd a nagyváradi magyar közösség legnagyobb fesztiváljává vált Szent László Napok lenyúlására tett kísérletet).

Reméljük, az RMDSZ alapítványa által kialakítandó Magyar Házban ez az átkos gyakorlat nem folytatódik. Hogy az alapítvány mostani, furcsa kommunikációs lépése csak egyszeri, soha meg nem ismétlődő baki volt. Hogy a magyar adófizetők pénzéből kialakítandó kulturális központ a jövőben pártszimpátiától függetlenül tényleg minden nagyváradi magyar háza lesz.