Könnyű kijelenteni, hogy minden baj oka abban rejlik, hogy az emberek többsége nem akarja beoltatni magát, és ezzel a politikum és az orvosi szakma moshatja kezeit: az ingyenes oltás mindenki rendelkezésére áll, tehát azok az emberek a hibásak, akik a túlterhelés miatt az összeomlás szélén álló sürgősségi osztályokon kötnek ki.

A valóságban sokkal árnyaltabb a kép. Az ide vezető hosszú utat kellene érdemben feltárni és feltérképezni ahhoz, hogy kiderüljön, az átlagos romániai állampolgár miért nem bízik az állami intézményekben, elsősorban az egészségügyben? A titok rejtélyét itt kéne keresni. A koronavírus-járvány tombolásának kellős közepén kevesen figyelnek a szakorvosok véleményére, akik kongatják a vészharangot: a sürgősségi osztályokra kerülő, súlyos állapotban levő betegek többsége nem konzultált háziorvosával, azaz otthon, egymagában vagy családja körében várta a csodát, hogy a korábbi évekhez hasonlóan hátha felgyógyul a „náthás tünetekből”, amikor egy forró citromos tea megoldotta a gondokat.

Sürgősségi kórház igazgatója mesélte nemrég a vele készült interjúm kapcsán, hogy nem csak a koronavírus-járvány esetében találkoznak súlyos tüneteket mutató betegekkel, hanem a legtöbb krónikus beteg esetében visszaköszön a rendszeres orvosi kezelések hiánya. Az emberek többsége nálunk akkor fordul orvoshoz, amikor a szövődmények már az életét veszélyeztetik, ezért olyan magas a szív- és érrendszeri vagy a daganatos betegségekben elhunytak száma.

Az Európai Unióban gyakorlatilag Románia az egyetlen ország, ahol a különböző egészségügyi szűrővizsgálatok opcionálisak. A háziorvos elküldi vérvizsgálatra meg egyéb szakorvosi ellenőrzésre a páciensét, de mivel a forráshiánnyal küzdő romániai egészségügyben rövid idő alatt ezeket a kivizsgálásokat ingyenesen nem lehet elvégezni, sokan nem hajlandók akár két hónapot is sorukra várni, vagy kifizetni a vizsgálatok díját. Aki ilyen falakba ütközik, legközelebb el sem megy szűrővizsgálatra szóló beutalóért háziorvosához, a romániai egészségügyi rendszer pedig erre nem kötelezi. Sok civilizált országban az egészségügyi biztosító által finanszírozott ellátás felfüggesztésével egyenértékű, ha valaki nem vesz részt az előírt szűrővizsgálatokon.

Nálunk minden esetleges, mert nincs számonkérés. Hasonló a helyzet a koronavírusos betegek esetében is, ahol a romániai egészségügyi rendszerrel szembeni általános bizalmatlanság egyenes következménye az Európai Unióban egyik leggyengébb átoltottsági arány. Az ország ideális terep az összeesküvés-elméletek terjedésére, ahol az emberek többsége inkább hisz az egészségügy valódi problémáihoz egyáltalán nem értő szélsőséges politikusok vagy más megmondóemberek minősíthetetlen szövegeinek, mint az orvosoknak.

Az ezer sebből vérző közegészségügyi rendszerünk közben az összeomlás szélén áll, mert sem anyagilag, sem humánerőforrás szempontjából nem készült fel az olyan vészhelyzetekre, mint a koronavírus-járvány negyedik hulláma. A romániai politikai osztály abban reménykedik, hogy a koronavírus-járvány csúcsa után hamarosan csökkenni fognak a napi esetszámok, és a néhány ezer pluszhalottal túlleszünk a nehezén, jövő ilyenkor pedig már csak rossz emlék marad a világsajtót bejáró román pandémia. Mindez azonban hiú ábránd! A világot megviselő járványhullámokból ugyanis csak azok kerülhetnek ki eredményesen, ahol rend és fegyelem van, és működik a polgárait megvédő állam. Románia sajnos nem az ilyen országok közé tartozik.