JEGYZET – Tudom, hogy nem sok sportértéke van a magyarellenes kirohanások terén lassan már művészi szintre jutó szociáldemokrata képviselő, Bogdan Diaconu viselt dolgaival foglalkozni.
2014. augusztus 03., 21:302014. augusztus 03., 21:30
Az ő szintjére már a legkorszerűbb atom-tengeralattjárók sem merészkednek le, a magát baloldalinak nevező párt soviniszta tagozatának arcaként, egyszemélyes Kurucinfóként okád tüzet mindenre, ami a magyarokkal kapcsolatos.
(Közismert ugyanis, hogy a romániai pártok mindegyike direkt leigazolt néhány olyan politikust, akikhez képest a legszélsőségesebb magyar párt is az ultraliberalizmus jeles képviselője. Jól jönnek ugyanis az ellenségkép fenntartására – amíg a magyarokkal foglalkoznak az emberek, addig is kisebb intenzitással kérik számon a kormányon a beteljesítetlen ígéreteket).
Bősz nekibuzdulása már csak azért is érthetetlen, mert Bukarestben született és szocializálódott politikusként legfeljebb a parlament folyosóin vagy az ülésteremben találkozhatott egyszerre háromnál több magyarral, tehát vélhetően nem valami gyerekkori sérelem miatt – például mert a szomszéd Béluci az éjszaka leple alatt vízfestékkel piros-fehér-zöldre festette a csattogós lepkéjét – ment ár magyarfalóba, hanem azért, mert valami egzotikus hobbira vágyott.
Van, aki trópusi hüllőket tart otthon, van, aki amerikaifoci-csapatot alapít, ő meg naponta kiad egy, a magyarokat ostorozó nyilatkozatot. Lelke rajta, előfordul az ilyesmi. Viszont a hétvégén lezárult Tusványost követően olyan, eposzi terjedelmű írást tett közzé Elegem van Magyarországból címmel, ami akár A magyarellenesség szimfóniája címet is viselhetné, ha egy vállalkozó kedvű zeneszerzőt megihletne, és dallamokba öntené a veretes, mélységes frusztrációk táplálta gondolatfüzéreket.
A mű ismertetésétől most eltekintenék, akinek van hozzá gyomra, olvassa el. Viszont azért valami szöget ütött a fejembe. Az rendben van, hogy rá van fixálódva a magyartémára, de azért néha mással is foglalkozhatna, pláne, ha elege van Magyarországból.
Például azzal, hogy két éve kormányzó pártja kétharmados többség birtokában sem volt képes semmilyen érdemleges reformintézkedés megvalósítására sem a gazdaság, sem az oktatás, sem az egészségügy terén, hogy az erdélyi románok ugyanúgy megszenvedik a továbbra is késlekedő autópályák hiányát, hogy az ország még mindig olyan mértékben páriának bizonyul az Európai Unióban a mindent átszövő korrupció miatt, hogy nem engedik be a schengeni övezetbe. Csak nem azért nem foglalkozik ezekkel, mert elege van Romániából?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!