2010. február 25., 10:222010. február 25., 10:22
Hát, gondoltam én naivan, ha a BMW-ről van szó, akkor bizonyára valami rendkívüli fejlesztést vásárolt meg, aminek következtében majd keményen faképnél hagyja a konkurenciát, vagy legalábbis jó ideig mindenképpen lekörözi. Szó sincs róla, ugyanis a BMW a Deutsche Bankkal és a Paternoster (sic!) nevű viszontbiztosító céggel kötött megállapodás szerint a „hosszú élet kockázata ellen” védte le magát.
Wie bitte!? Eddig úgy tudtam, hogy az életbiztosítás kapcsán akkor fizet a biztosítótársaság a biztosított személy hozzátartozóinak, ha a nemkívánatos esemény bekövetkezik. Akkor most már fordítva is működik a dolog, azaz akkor is fizetnek, ha nem következik be? Vagyis ami az egyik esetben nemkívánatos, az a másikban nagyon is az? Persze nem kell arra gondolni, hogy a neves bajor márka nem szeretne élni akár az idők végezetéig, hanem inkább abból fakadó aggodalma késztette e lépésre, hogy számára komoly pénzügyi kockázatot rejt, ha az a több mint 60 ezer nyugdíjas, aki eddig az Oxford melletti gyárában dolgozott, de most már a vállalati nyugdíjalapból van „finanszírozva”, esetleg „túlélné” magát. Mifelénk, ahol teljességgel ismeretlen az ilyen pénzügyi védekező mechanizmus, igencsak cinikusnak tűnhet, de pont így fogalmazták meg a lépést: „…a vállalatok számára valós kockázat a várható élettartam növekedése, és ez válsághelyzetben kiemelt fontosságú, ezért idejében meg kell hozni a megfelelő lépéseket”.
Na, mondhatni még mindig jobb és emberibb, ha az így megkötött biztosítás értékét a nyugdíjakból vonják majd le (erről persze egy szó sem esett, de biztos így képzelik), és így oldják meg a hosszú életű nyugdíjas „veszélyt”, mintha fekete BMW-ékből vadásznák le a szemtelenül „időt húzó” nyugdíjasokat!
Ebből egy következtetést mindenképpen le tudunk vonni. Ezeknek a biztosítóknak bármilyen helyzetben jól megy. Ha hirtelen halunk meg, akkor is tudnak fizetni, ha meg ne adj isten elhúznánk az időt, és túl későn, hát akkor is. Ráadásul az ilyen Paternostereknek mindig marad még egy BMW-re való. Persze, a mi pénzünkből.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok