2011. július 25., 09:282011. július 25., 09:28
Szakmámból, származásomból, mozgékonyságomból adódóan pedig sokféle, sok helyen élő s még ennél is többféleképpen gondolkodó egyénekből áll össze azok köre, akiket ismerősöknek, barátoknak mondok. Kisvárosi, nagyvárosi, székelyföldi, erdélyi, partiumi, magyarországi, nyugatabbra vagy még annál is nyugatabbra szakadt – minden típus kikerül tehát közülük, s a szélsőliberálistól a szélsőjobbig szintén minden elv előjön olykor.
De ha tetszik nekik valami, akkor kortól, társadalmi, ideológiai hozzáállástól és minden egyéb állásponttól függetlenül lájkolnak, a tartalmat pedig kommentelik, ki-ki a maga belátása szerint. Nem ritka tehát, hogy nézőpontok is ütköznek, s olyan emberek kapnak virtuálisan hajba, akiknek a „való világban” alkalmuk sem volt találkozni. Mindenki mondja a magáét. Ha vita alakul, vitáznak, ha meg nem jön össze, akkor csak úgy elbeszélnek egymás mellett. Arccal és névvel, nem mint az internetes portálok cikkeihez hozzászóló, névtelenségbe burkolózó anonimuszok és anonimák.
Olyan ez, mint egy kocsmaasztal, ahol ismerősök ismerősei gyűlnek össze. Csak éppen nincs az a kocsma, ahol ennyi ember leülhet, s még hallja is egymás hangját. Ráadásul – ahogy a közhely is jól mondja – a szó elszáll (pláne a kocsmában, ahol talán rögtön el is felejtődik), az írás pedig megmarad, miközben a közösségi portálokon a vélemények névvel, arccal maradnak fenn a jövő számára.
Van, amiből már ma újságcikk lesz, s akad olyan, amit majd a 21. század első évtizedeinek kutatói falnak talán olyan élvezettel, ahogy mi olvassuk a Trianon előtti, két világháború közötti vagy éppen a kommunista sajtó termékeit.
Dilemma azonban számomra, hogy mi alapján szelektálnak majd. Hiszen miközben nem is olyan rég még keveseknek adatott meg, hogy kézjegyüket otthagyják a jövő számára, ma valamilyen mértékben mindenki „újságíró”. Mindenki írja, hogy mi számára az újság. Csak legyen, aki elolvassa.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!