A magukat tényfeltáróknak nevező újságírók ugyanis megírták: Barna uniós projekt-ügyvitelre szakosodott korábbi vállalkozásnál visszaélések történtek. A cikk szerint a jelenlegi USR-vezér irányítása alatt a cég több olyan EU-projektet is lebonyolított, amelyek célja a hátrányos helyzetű személyek megsegítése volt. A sikeresen megpályázott pénzek egy része viszont – részben fiktív számlák révén – Dan Barna barátainak vállalkozásainál landolt, s így azok közel hatmillió euróval gazdagodtak meg illetéktelenül. Ráadásul a vállalkozás több konzultációs és reklámtevékenységet szolgáltatott állami intézményeknek, többek között a még Klaus Johannis által vezetett nagyszebeni polgármesteri hivatalnak, a szociáldemokrata Dan Nica által vezetett belügyminisztériumnak, de az Elena Udrea-féle vidékfejlesztési minisztériumnak is.

Ugye ismerős ez a Rise Project nevű valami? Ez az a társaság, amely évekkel ezelőtt a belügyminisztérium titkosszolgálatának tulajdonított dokumentumot ismertetett honlapján. Az akkori „tényfeltárás” értelmében „egy Teleorman megyei döntéshozókból álló bűnszövetkezet”, élükön Liviu Dragnea akkori tanácselnökkel, uniós alapokból és kormányzati forrásokból származó összegeket térített el. Nem ez volt az egyetlen „leleplezés” Dragneáról, amit a Rise Project ismertetett, mindegyik anyagból óriási vihar kerekedett, a sajtó, s a politikai ellenfelek kíméletlen offenzívát indítottak a szociáldemokrata pártelnök ellen. Most pedig mit látunk? Egy-két beszámoló a Barna közelmúltjáról szóló cikkről, kétkedő sajtókommentárok, majdnem mintha semmi sem történt volna. Holott van egy nagy különbség a jelenleg börtönben ülő PSD-vezető és az USR első embere között. Míg a valóban korrupt Dragnea üldözöttként próbált mutatkozni, addig Barna a korrupcióellenesség felkent apostolaként robbant be a politikába. Az USR elnökére talál leginkább a kijelentés, miszerint nem elég tisztességesnek lennie, annak is kell látszania.

A Rise Project cikke után két forgatókönyv lehetséges. Az egyik, hogy beigazolódik az a feltevés, amelyet több elemző is vall, azaz titkosszolgálati manőverek állnak a „tényfeltárók” mögött, s most épp jól időzített akciónak vagyunk tanúi. Egyáltalán nem lehetetlen ez a feltételezés, csakhogy akkor azt is be kell ismerni őzike szemű ártatlansággal: Dragnea éppúgy áldozata volt a belső elhárítás politikacsinálási kényének-kedvének, mint Dan Barna. És van a második forgatókönyv. E szerint igazi, belevaló, jól informált újságírók a Rise Project munkatársai, akik leleplezték a tisztakezű szűzpolitikust. Ha ez utóbbi az igazság, akkor egy helyenként szépnek látszó mese véget ért. Az utóvédharcok még eltarthatnak egy ideig, de azokat csak rövid és sikertelen próbálkozásként fogja számon tartani a román politikai történelem Mentsétek meg Dan Barnát címen.