2009. március 26., 11:182009. március 26., 11:18
Nofene, gondolom, ezt nem kellene kihagyni, bérmentve beszélhetek, most, mikor sok embernek már azért is fizetnie kell, hogy a szomszédja átszóljon hozzá a kertkapun. Követem is szépen a telefonáló instruálását, megadom a nevem, a személyi számom, és úgy nyomogatom a telefongombokat, ahogyan ő diktálja. Időközben a kitűnő szolgáltatást igazolandóval háromszor újrakezdjük a beszélgetést.
Hol ő, hol én hívom vissza, azt az érzést keltve, hogy foggal-körömmel ragaszkodom a jól megérdemelt nyereményemhez. Mikor végre sikerül végignyomogatni az összes gombot, véglegesen megszakad a társalgás. Automatikusan tárcsázom a hívószámot, de senki sem veszi fel, csak keleties ritmusok mellett pénzről és barátokról énekelnek a kagylóban. Valami kezd gyanússá válni.
Többszöri meddő próbálkozás után veszem csak észre, hogy egy apró boríték figyel a telefon képernyője sarkában. A rendszerüzenet szerint a hívó szám kártyáját öt euróval sikerült feltöltenem, de egy percig se aggódjak, mert ezt az összeget csak a következő számlával kell átutalnom. Minő megtiszteltetés, valaki már le is beszéli a pénzem, mire kifizetem. Gratulálok neki, megérdemeltem, mert minden csaló kínálta főnyereményt előzetes ellenőrzés nélkül elfogadok. Holnap majd a családi házamat cserélem le egy kacsalábon forgó délibábra, mert épp az lesz akciós.
Egyre többen fognak meggazdagodni a mások zsírján, a hiú és lusta emberek gyenge pontjaira apellálva. Olyan ügyes rábeszélőkével vannak megáldva, hogy ha kell, akár a májad is tálcán kínálod fel nekik. Be sem tudod őket perelni, mert egy csepp erőszak sincs a dologban, hiszen önkéntes alapon megy az egész. A baj csak az, hogy mire észreveszed, már megtörténik az átverés.
Nyertem, sokat is, annak ellenére, hogy a telefonszámlám fölöslegesen növeltem meg. Aki nem játszik, az nem is veszt. Komoly tapasztalat, kevés pénzért. Kifizettem a tandíjat, holnap már jobban felelek, ígérem.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok