VEZÉRCIKK – Valahányszor bizonygatni kell a kormányzati szerepvállalás létjogosultságát és fontosságát, az RMDSZ vezetői minden alkalommal azzal érvelnek: ott kell lenni, ahol a magyarság sorsa felől határoznak, hogy rólunk ne nélkülünk döntsenek.
2014. július 22., 20:472014. július 22., 20:47
A szövetség első, 1996-os hatalomra lépése óta ezzel magyarázza a bukaresti kormányban való részvételét, folyamatosan azt sulykolva az erdélyi magyaroknak, hogy ellenzéki pozícióban nincs befolyással a közösséget érintő döntésekre, folyamatokra. Hiszen ez esetben ki sem kérik a véleményét.
Nos, az elmúlt hetekben többször is kiderült, az RMDSZ koalíciós partnerei annak ellenére nem kíváncsiak a szövetség álláspontjára, hogy március óta tagja a Ponta-kabinetnek. A magyar konzulátusok elutasítása vagy a Minority SafePack ügyében történt perbelépés rendre arról árulkodik, hogy a magyar alakulatot akkor is meg lehet kerülni, ha kormányon van.
Sőt immár nemcsak a külügyminisztériumról, hanem a közigazgatási és fejlesztési tárcáról is kiderült, hogy a nemzeti kisebbségeket közvetlenül érintő kérdésben az RMDSZ teljes mellőzésével alakította ki álláspontját az Európa Tanács előtt. E téren roppant releváns a miniszterelnök többször hangoztatott kijelentése, miszerint az RMDSZ-t azért kell közel tartani a döntéshozatalhoz, mert így megelőzhető a magyar közösség radikálizálódása.
Magyarra lefordítva ez azt jelenti, hogy a legnagyobb romániai nemzeti kisebbség fékentartásának, „domesztikálásának\" leghatékonyabb eszköze, ha képviselete kormányon van. Bukarest rövid pórázon tartva képes kontrollálni az alakulatot, utóbbi pedig a magyarlakta településeknek amúgy is járó beruházásokért cserében hajtja járomba a fejét.
Csakhogy ez az „üzlet\" azért sem éri meg, mert a román hatalom nagy rössel bizonygathatja a nemzetközi közvélemény előtt – és mint szerdai lapszámunkban rámutatunk, bizonygatja is –, hogy az országban semmiféle probléma nincs a kisebbségi jogok tiszteletben tartásával, hiszen lám, a magyar közösség közképviseleti szerve köszöni, egészen jól érzi magát a kormányban. Az RMDSZ előtt nemrég kiváló alkalom kínálkozott annak beismerésére, hogy ilyen áron nem szabad „megszelídülni\". De hát ez a vonat is elment...
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
szóljon hozzá!