VEZÉRCIKK – Akár politikai programbeszéd volt a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) vezetőjének, George Maiornak a kijelentése – miszerint a SRI feladatának tekinti a területi autonómia megakadályozását Romániában –, akár személyes meggyőződésének adott hangot, mindenképpen súlyosnak minősül.
2014. július 31., 20:182014. július 31., 20:18
Azt sugallja ugyanis, hogy Romániában az egyik legfontosabb állami intézmény potenciális belső ellenségnek tekinti az ország magyar polgárait, akik területi önrendelkezést követelnek. A politikai programbeszéd lehetősége annak kapcsán merülhet fel, hogy felröppent a hír: Maior (aki 2006-ban került a SRI élére, addig a most kormányzó PSD szenátora volt) visszatérhet a pártba, és akár miniszterelnök is lehet, amennyiben a jelenlegi kormányfőt, Victor Pontát novemberben államfővé választják.
Ha potenciális kormányfőjelölti, ha SRI-elnöki minőségben nyilatkozott, a kijelentés felháborító és elfogadhatatlan. Régen rossz, ha egy kormányfői posztra esélyesként emlegetett személy eleve így áll hozzá a kisebbségi jogkövetelésekhez, egyúttal újabb jel egykori (és talán jövendő) pártja magyar koalíciós partnereinek arra vonatkozóan, milyen sikerekkel kecsegtet a jogkövetelések beteljesítése terén a kormányszereplés.
Maior megállapítása kiválóan alkalmas arra, hogy még erőteljesebbé tegye a magyar ellenségképet a románokban, miközben a PSD vezette kormány elmúlt két évben tapasztalt ténykedése nyomán már eddig is jelentősen romlott a viszony a két nemzet között.
Ráadásul azzal, hogy a hírszerzés feladataként említi az önrendelkezés megakadályozását, kriminalizálja az autonómiatörekvéseket, olyan színben tüntetve fel az önrendelkezést, mintha az bármilyen formában veszélybe sodorná Románia nemzetbiztonságát vagy szuverenitását.
Ez, különösen abban a kontextusban, hogy Ukrajnában a szakadárok az önrendelkezésre hivatkozva akarnak elszakadni, és Oroszország is az önrendelkezésre hivatkozva kebelezte be a Krímet, felhasználható arra, hogy a közvéleményt még a jelenleginél is nagyobb mértékben az önrendelkezés ellen hangolja. Nem csupán a területi autonómia, hanem a valós, a központtól a helyi szintű döntéshozóknak hatásköröket átadó decentralizáció minden fajtája ellen.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
szóljon hozzá!