VEZÉRCIKK – Akár politikai programbeszéd volt a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) vezetőjének, George Maiornak a kijelentése – miszerint a SRI feladatának tekinti a területi autonómia megakadályozását Romániában –, akár személyes meggyőződésének adott hangot, mindenképpen súlyosnak minősül.
2014. július 31., 20:182014. július 31., 20:18
Azt sugallja ugyanis, hogy Romániában az egyik legfontosabb állami intézmény potenciális belső ellenségnek tekinti az ország magyar polgárait, akik területi önrendelkezést követelnek. A politikai programbeszéd lehetősége annak kapcsán merülhet fel, hogy felröppent a hír: Maior (aki 2006-ban került a SRI élére, addig a most kormányzó PSD szenátora volt) visszatérhet a pártba, és akár miniszterelnök is lehet, amennyiben a jelenlegi kormányfőt, Victor Pontát novemberben államfővé választják.
Ha potenciális kormányfőjelölti, ha SRI-elnöki minőségben nyilatkozott, a kijelentés felháborító és elfogadhatatlan. Régen rossz, ha egy kormányfői posztra esélyesként emlegetett személy eleve így áll hozzá a kisebbségi jogkövetelésekhez, egyúttal újabb jel egykori (és talán jövendő) pártja magyar koalíciós partnereinek arra vonatkozóan, milyen sikerekkel kecsegtet a jogkövetelések beteljesítése terén a kormányszereplés.
Maior megállapítása kiválóan alkalmas arra, hogy még erőteljesebbé tegye a magyar ellenségképet a románokban, miközben a PSD vezette kormány elmúlt két évben tapasztalt ténykedése nyomán már eddig is jelentősen romlott a viszony a két nemzet között.
Ráadásul azzal, hogy a hírszerzés feladataként említi az önrendelkezés megakadályozását, kriminalizálja az autonómiatörekvéseket, olyan színben tüntetve fel az önrendelkezést, mintha az bármilyen formában veszélybe sodorná Románia nemzetbiztonságát vagy szuverenitását.
Ez, különösen abban a kontextusban, hogy Ukrajnában a szakadárok az önrendelkezésre hivatkozva akarnak elszakadni, és Oroszország is az önrendelkezésre hivatkozva kebelezte be a Krímet, felhasználható arra, hogy a közvéleményt még a jelenleginél is nagyobb mértékben az önrendelkezés ellen hangolja. Nem csupán a területi autonómia, hanem a valós, a központtól a helyi szintű döntéshozóknak hatásköröket átadó decentralizáció minden fajtája ellen.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!