JEGYZET – Folyvást emlegetjük a „megfelelő embert a megfelelő helyre” szólást, csak sajnos ebből már jó ideje inkább gunyoros felhangú szólam lett.
2017. február 19., 23:282017. február 19., 23:28
Ha szétnézünk ugyanis a köztérben, a gazdasági és társadalmi életünket érdemben befolyásoló intézményekben a legkevésbé sem odaillő embereket látunk üldögélni: elmélyült jogtudást igénylő karosszékekben műszaki felkészültségűek, ahol mérnöki képzettség kellene, ott bölcsészek, agrártéren történészek, a pénzügyekben pedig gyakran életművészek biggyesztik a sok mindent eldöntő papír aljára az aláírásukat. Biggyesztik, mert biggyeszteniük kell, hiszen a hivatali ranglistán ők szerepelnek a vezetői csúcson, magyarán: ha bármi gubanc akad, a balhé oroszlánrészét nekik kell elvinniük. És el is viszik, azért kerültek az említett székekbe: fegyelmezett pártkatonák, akik nagyon jól meghatározott pártérdekek alapján írnak vagy nem írnak alá bármit.
Egyébként ez az egész „megfeleltetés” nem új keletű találmány: 1990 előtt íratlan törvénynek számított. Bárhová, csak ne olyan területre, amihez ért a kiszemelt káder. Mert abból csak baj lehet: észreveszi a hibákat, melléfogásokat, a hozzáértésére hivatkozva felülír, megváltoztat jelentős pártszempontú döntéseket és hasonlók. Ha viszont semmihez sem konyít abból, aminek a főnöke, akkor reszketve aláír mindent, ami szükséges, hallgatag töprengésben tengeti napjait, állandóan attól félve, hogy netán jön egy szakember, és észreveszi a bajt. Ráadásul a félelemben élők nem tudnak maguk köré holdudvart gyűjteni, és még magasabbra törni.
A 90-es változás azután természetesen igyekezett megőrizni ezt a régi jó pártszokást, s ha esetleg valaki firtatni akarta (volna), a válasz készen állt: ez haladó hagyományunk, értékünk, nem dobjuk ki a fürdővízzel együtt a gyereket is! Megtörtént az átállás többpártrendszerre, a szakterületeket országosan is, helyileg is fel kellett egymás közt osztani, és mivel mindenik újonnan indított pártba valójában ama „rongyos, régi” tején nevelkedettek léptek be, a haladó hagyományokhoz foggal és körömmel ragaszkodtak. Nagyobb balhék akkor adódtak, amikor a pártok keveredtek, szétváltak, nevet vagy irányultságot váltottak, de becsületükre legyen mondva (?!) a megfelelő emberekre minden körülmények közt rátaláltak. A választék is nagyobb, hisz az eltelt idő alatt felnőtt az új nemzedék, akik már a régi elvtársakról legföljebb csak hallottak. De hamar megtanulták, hogy dajkapártjuk utasításait vakon, fenntartás nélkül, mindig teljesítsék! S most így állunk!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!