JEGYZET – Folyvást emlegetjük a „megfelelő embert a megfelelő helyre” szólást, csak sajnos ebből már jó ideje inkább gunyoros felhangú szólam lett.
2017. február 19., 23:282017. február 19., 23:28
Ha szétnézünk ugyanis a köztérben, a gazdasági és társadalmi életünket érdemben befolyásoló intézményekben a legkevésbé sem odaillő embereket látunk üldögélni: elmélyült jogtudást igénylő karosszékekben műszaki felkészültségűek, ahol mérnöki képzettség kellene, ott bölcsészek, agrártéren történészek, a pénzügyekben pedig gyakran életművészek biggyesztik a sok mindent eldöntő papír aljára az aláírásukat. Biggyesztik, mert biggyeszteniük kell, hiszen a hivatali ranglistán ők szerepelnek a vezetői csúcson, magyarán: ha bármi gubanc akad, a balhé oroszlánrészét nekik kell elvinniük. És el is viszik, azért kerültek az említett székekbe: fegyelmezett pártkatonák, akik nagyon jól meghatározott pártérdekek alapján írnak vagy nem írnak alá bármit.
Egyébként ez az egész „megfeleltetés” nem új keletű találmány: 1990 előtt íratlan törvénynek számított. Bárhová, csak ne olyan területre, amihez ért a kiszemelt káder. Mert abból csak baj lehet: észreveszi a hibákat, melléfogásokat, a hozzáértésére hivatkozva felülír, megváltoztat jelentős pártszempontú döntéseket és hasonlók. Ha viszont semmihez sem konyít abból, aminek a főnöke, akkor reszketve aláír mindent, ami szükséges, hallgatag töprengésben tengeti napjait, állandóan attól félve, hogy netán jön egy szakember, és észreveszi a bajt. Ráadásul a félelemben élők nem tudnak maguk köré holdudvart gyűjteni, és még magasabbra törni.
A 90-es változás azután természetesen igyekezett megőrizni ezt a régi jó pártszokást, s ha esetleg valaki firtatni akarta (volna), a válasz készen állt: ez haladó hagyományunk, értékünk, nem dobjuk ki a fürdővízzel együtt a gyereket is! Megtörtént az átállás többpártrendszerre, a szakterületeket országosan is, helyileg is fel kellett egymás közt osztani, és mivel mindenik újonnan indított pártba valójában ama „rongyos, régi” tején nevelkedettek léptek be, a haladó hagyományokhoz foggal és körömmel ragaszkodtak. Nagyobb balhék akkor adódtak, amikor a pártok keveredtek, szétváltak, nevet vagy irányultságot váltottak, de becsületükre legyen mondva (?!) a megfelelő emberekre minden körülmények közt rátaláltak. A választék is nagyobb, hisz az eltelt idő alatt felnőtt az új nemzedék, akik már a régi elvtársakról legföljebb csak hallottak. De hamar megtanulták, hogy dajkapártjuk utasításait vakon, fenntartás nélkül, mindig teljesítsék! S most így állunk!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!