2012. február 06., 10:012012. február 06., 10:01
Nemcsak hogy nem tudtunk legalább egy kicsivel jobban ellenállni a fogyási trendnek a többségnél, de az összlakossághoz képest a magyarság arányaiban még valamivel gyorsabb ütemben is fogyott. A kérdés: lehet-e tenni valamit – és ha igen, mit – az ellen, hogy a romániai magyar közösség lassan, de biztosan eltűnjön? A jelenlegi helyzet eléggé aggasztó. A nyugati civilizáció nemzeteire érvényes általános demográfiai trendek – a gyermekvállalások számának csökkenése, ami a társadalom elöregedéséhez vezet –, a sokak szerint kilátástalan gazdasági helyzet (ami a határok nyitottságával, az egyre szabadabb külföldi munkavállalás lehetőségével párosul), valamint a szórványrégiókban az asszimiláció olyan elegyet képeznek, amely folyamatosan morzsolja föl a közösséget.
A mostani adatok alapján egyértelműnek tűnik, hogy a közösség megtartásának jelentőségéről szóló szóvirágok nem sokat érnek. A magyarság, a magyar közösség megőrzésének fontossága csupán a magyar társadalom egy része – köztük sokan naiv álmodozók, idealista értelmiségiek – számára önérték. Sokak számára a kérdés úgy tevődik fel: megéri-e magyarnak lenni, és itt maradva őrizni a kultúrát, a nyelvet? Erre kell megpróbálni olyan megoldásokat kidolgozni, amelyek nyomán kijelenthető: igen, megéri. Minden régió számára a maga sajátosságainak megfelelő „mentési terv” szükséges, amelynek alapját az oktatási és a művelődési projektek mellett a komoly gazdasági programoknak kell képeznie. Ha az anyagi biztonság nincs meg, ha továbbra is a Bukarestből vagy Budapestről csurranó-cseppenő támogatásokban bízunk, azoktól függünk, ha a politikai, kulturális és gazdasági elit nem tud olyan jövőképet nyújtani, amely szerint lehetséges és érdemes önálló, prosperáló közösségként létezni és megmaradni, akkor a jövő egyáltalán nem biztató.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok