2012. február 06., 10:012012. február 06., 10:01
Nemcsak hogy nem tudtunk legalább egy kicsivel jobban ellenállni a fogyási trendnek a többségnél, de az összlakossághoz képest a magyarság arányaiban még valamivel gyorsabb ütemben is fogyott. A kérdés: lehet-e tenni valamit – és ha igen, mit – az ellen, hogy a romániai magyar közösség lassan, de biztosan eltűnjön? A jelenlegi helyzet eléggé aggasztó. A nyugati civilizáció nemzeteire érvényes általános demográfiai trendek – a gyermekvállalások számának csökkenése, ami a társadalom elöregedéséhez vezet –, a sokak szerint kilátástalan gazdasági helyzet (ami a határok nyitottságával, az egyre szabadabb külföldi munkavállalás lehetőségével párosul), valamint a szórványrégiókban az asszimiláció olyan elegyet képeznek, amely folyamatosan morzsolja föl a közösséget.
A mostani adatok alapján egyértelműnek tűnik, hogy a közösség megtartásának jelentőségéről szóló szóvirágok nem sokat érnek. A magyarság, a magyar közösség megőrzésének fontossága csupán a magyar társadalom egy része – köztük sokan naiv álmodozók, idealista értelmiségiek – számára önérték. Sokak számára a kérdés úgy tevődik fel: megéri-e magyarnak lenni, és itt maradva őrizni a kultúrát, a nyelvet? Erre kell megpróbálni olyan megoldásokat kidolgozni, amelyek nyomán kijelenthető: igen, megéri. Minden régió számára a maga sajátosságainak megfelelő „mentési terv” szükséges, amelynek alapját az oktatási és a művelődési projektek mellett a komoly gazdasági programoknak kell képeznie. Ha az anyagi biztonság nincs meg, ha továbbra is a Bukarestből vagy Budapestről csurranó-cseppenő támogatásokban bízunk, azoktól függünk, ha a politikai, kulturális és gazdasági elit nem tud olyan jövőképet nyújtani, amely szerint lehetséges és érdemes önálló, prosperáló közösségként létezni és megmaradni, akkor a jövő egyáltalán nem biztató.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok