Az egyik hírtévé esti csúcsműsorának ajánlóját azzal zárják, hogy egyetlen nap se múljék el Románia szeretete nélkül!
2014. június 15., 20:422014. június 15., 20:42
Na bökd meg! Miután évekig láttam a fővárosi Északi pályaudvarhoz közeli óriásplakáton, hogy egyetlen nap se legyen óceáni halétel nélkül, gondoltam, végre megszabadultam ezektől a fölösleges, fenyegetés ízű, ajánlásnak álcázott intelmektől. De nem! És ráadásul micsoda blődség! Amikor először hallottam, a pillanatnyi döbbenet után rögtön az ugrott be, hogy megkérdeznek valakit, éppen mivel foglalkozik, mire az illető rávágja: még egy órácskát szeretgetem Romániát.
És meg lehet ebből élni?! Egyeseknek csodálatosan! Mostanában ugyan – épp nemrégiben az uniós választások tanúsították –, egyre fogynak azok a „kettesek”, akik bensőséges érzelmeiket, ahogy a jelző is ajánlja, keblen belül tartják. A kirakatba kipakolt érzések-gondolatok mindig gyanúsak egy kicsit. Vagy felmenti talán tetteinek következményei alól a nem lopni képtelen enyveskezűt, ha az utcán buzgón hányja a templom előtt a keresztet?
Kevésbé számít házastársi csalásnak-árulásnak, ha a pár szavas telefonbeszélgetést azzal zárják, hogy szeretlek, mire – az amerikai szokások értelmében – a kötelező válasz: én is szeretlek. De még a szülői szadista hajlamokra sem lehet pedagógiai magyarázatokat találni, ha semmiségekért kínozza a gyerekét. És ezzel lényegében el is mondtam mindent a kirakatba tett érzelmi szólamokról. Nem kizárt az sem, hogy fölöslegesen szóltam, hisz nagyon rég ismert dolgok ezek, és talán még azt sem lehet igazán meghatározni, hogy ki az értelmi szerző.
A magam részéről hajlok arra, hogy afféle kollektív bölcsesség eredményének tartsam, sok millió ember évszázadok folyamán alanyi jogú felismerése összegének. A baj az, hogy közel negyed évezrede a fennen hangoztatott hazafiságból sokan olyan szép tőkét kovácsoltak, ami esetleg időről időre búvópatakként eltűnni látszik, de abban a pillanatban, amikor ismét felszínre tör, a főállású hazafiak azonnal birtokba is veszik, rögtön megkezdve az embertársaikba való sulykolást, egy ellenkező előjelű hazafira mutogatva, azt ellenséggé kikiáltva – és máris áll a bál. Nincs nemzeti kivétel, legföljebb a kettős mércével mérők között. Akiknek az egyik dagadó kebel keblebb a másiknál, s a zászló is lobogósabb. Innen pedig már igazán csak egy lépés a „ne múljék el nap országbabusgatás nélkül”!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!