Mediterrán fíling – tenger nélkül

Neki a határokat húzogatták a feje fölött, az én mediterrán fílingemről a köztéri növényzetet sem kímélő rongyrázó divatozás gondoskodik. A minap ugyanis néhány tömbház közé szorítva egy lilás rózsaszín virágú fa láttán kibukott belőlem: nyár vége felé? Hát ez súlyos időzavar! De hamar felvilágosítottak, hogy nem a fával, hanem velem van baj, ez ugyanis ama híres mimózafa. A délvidéki? Az, az. És hogy kerül ez ide, a házak közti térségbe? Van ez már máshol is, kertekben például. Na tessék! És rögtön eszembe jutott a négy év előtti fájdalmam, amikor a központi üde zöldövezetből a pénzszórási/-mosási kedv pillanatok alatt kiirtotta a tujákat, helyükbe a versailles-i parkra hajazó valamiféle csavart bokrokat rakva, de az elfelejtett öntözőcsövek mián – ha jól emlékszem –, alig két hét múlva kiszáradt az egész, és a kukában találta meg méltó helyét. A tizenöt évvel ezelőtti júliusi jégvihar is milyen jó ürügy volt, hogy annyi és annyi gyönyörű nyárfát kivágjanak, magasba törő tökélyük pedig ne zavarhassa többé némi földközelben járó helyi potentát látókörének szárnyalását. S az én gyerekkorom Főutcáját mindkét oldalon szegélyező fasor? Ami ugyebár senkit nem akadályozott az irodalomban is több rendben megörökített kora esti váradi korzózásban? A faládákba, forgáccsal álcázott földbe biggyesztett növények viszont?! Se árnyékot, se illatot nem szolgáltatnak, igaz, hogy trendinek állítólag trendik. Az idős, beteg gesztenyefák helyett diócsemetéket ültetnek, a hársak helyett nem tudom mit, s a kora nyarat jelző akác- és jázminillatnak is befellegzett. Nem tudom, van-e még egyáltalán Váradon akácfa, de a környékünkön már biztos nincsen, s a valaha létező gyönyörű jázminbokorsorok is mind eltűntek. Bánthattak egyes szaglószerveket, vagy a fehér virágözönre voltak allergiásak a pusztítók – mindegy, az időt úgysem lehet visszafordítani. Most már csak arra várok, hátha sikerül valakinek – mondjuk egy merész uniós projekttel – a Köröst összekötnie a Földközi-tengerrel, hogy a mimózafa tövében üldögélve végre teljes lehessen a mi váradi mediterrán fílingünk is.