2012. május 22., 09:272012. május 22., 09:27
Az analógia ezúttal a hétvége kiemelkedő futballeseménye, a Bajnokok Ligája döntője, valamint a hazai pontvadászat, a Liga 1 véghajrája kapcsán kívánkozik elő. Persze teljesen értelmetlen lenne, éppen ezért eszünk ágában sincs azt elemezgetni, fellelhetők-e hasonló okok, elemek a londoni Chelsea gárdájának a Bayern München otthonában aratott diadala, illetve a Kolozsvári CFR-nek a városi ősrivális, az Universitatea pályáján kivívott bajnoki címe között. Mindez épp annyit tenne, mintha összehasonlítanánk a Didier Drogba győzelmet érő büntetőjét a Ricardo Cadújéval. Sokkal több keresnivalónk van azonban a két mérkőzés pusztán emberi dimenzióinak vizsgálata terén.
A müncheni Allianz Aréna mintegy hatvanezer német szurkolója döbbenten és szomorúan könyvelte el, hogy kedvenc csapata hazai környezetben elbukta a klubcsapatok legvágyottabb trófeájáért folytatott küzdelmet. Ennek ellenére nem fogott vad gyűlöletkampányba az angol ellenfél vagy annak drukkerei ellen, akik zavartalanul éltethették a Kékek győzelmét München utcáin, ugyanígy a bajor játékosok sem zavarták le saját gyepükről az önfeledten ünneplő londoni futballistákat.
Ehhez képest az U futballistái és stábja a Kolozsvár Arénában szó szerint lelökdösték a térfélről a harmadik bajnoki címüket ünneplő vasutasokat, a szurkolók egy része pedig tiltakozásba kezdett az ellen, hogy a „magyar” csapat a vadonatúj, korszerű stadionban játssza BL-meccseit. Nem mellékesen arról az arénáról van szó, amelyet a megyei önkormányzat közpénzből építtetett, vagyis nem egyik vagy másik csapat feuduma. Csak hát Romániában, és ezen belül Kolozsváron sajnos legtöbben csak azon igyekeznek, hogy a falak, a stadionok szintjén utolérjék a német színvonalat, az ottani mentalitásból, fair playből viszont már nem kérnek. Pedig ez a legfájóbb különbség…
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.