2012. május 22., 09:272012. május 22., 09:27
Az analógia ezúttal a hétvége kiemelkedő futballeseménye, a Bajnokok Ligája döntője, valamint a hazai pontvadászat, a Liga 1 véghajrája kapcsán kívánkozik elő. Persze teljesen értelmetlen lenne, éppen ezért eszünk ágában sincs azt elemezgetni, fellelhetők-e hasonló okok, elemek a londoni Chelsea gárdájának a Bayern München otthonában aratott diadala, illetve a Kolozsvári CFR-nek a városi ősrivális, az Universitatea pályáján kivívott bajnoki címe között. Mindez épp annyit tenne, mintha összehasonlítanánk a Didier Drogba győzelmet érő büntetőjét a Ricardo Cadújéval. Sokkal több keresnivalónk van azonban a két mérkőzés pusztán emberi dimenzióinak vizsgálata terén.
A müncheni Allianz Aréna mintegy hatvanezer német szurkolója döbbenten és szomorúan könyvelte el, hogy kedvenc csapata hazai környezetben elbukta a klubcsapatok legvágyottabb trófeájáért folytatott küzdelmet. Ennek ellenére nem fogott vad gyűlöletkampányba az angol ellenfél vagy annak drukkerei ellen, akik zavartalanul éltethették a Kékek győzelmét München utcáin, ugyanígy a bajor játékosok sem zavarták le saját gyepükről az önfeledten ünneplő londoni futballistákat.
Ehhez képest az U futballistái és stábja a Kolozsvár Arénában szó szerint lelökdösték a térfélről a harmadik bajnoki címüket ünneplő vasutasokat, a szurkolók egy része pedig tiltakozásba kezdett az ellen, hogy a „magyar” csapat a vadonatúj, korszerű stadionban játssza BL-meccseit. Nem mellékesen arról az arénáról van szó, amelyet a megyei önkormányzat közpénzből építtetett, vagyis nem egyik vagy másik csapat feuduma. Csak hát Romániában, és ezen belül Kolozsváron sajnos legtöbben csak azon igyekeznek, hogy a falak, a stadionok szintjén utolérjék a német színvonalat, az ottani mentalitásból, fair playből viszont már nem kérnek. Pedig ez a legfájóbb különbség…
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.