2010. szeptember 29., 10:322010. szeptember 29., 10:32
Ez a nyári közjáték annak apropóján jutott eszembe, hogy Markó Béla az elmúlt napokban több helyen is meglebegtette annak lehetőségét, hogy a jövő februári tisztújító RMDSZ-kongresszuson esetleg nem méreti meg magát, azaz nem pályázik meg újabb elnöki mandátumot.
A visszavonulás szándéka amúgy teljesen érthető lenne részéről, hiszen a tisztséget a szövetség 1993-as brassói kongresszusa óta betöltő Markó Béla Románia rendszerváltás utáni leghosszabb életű pártelnökének mondhatja magát, aki tizennyolc éves mandátumából mintegy másfél évtizedet kormánypozícióban irányította alakulatát, amelynek élén – a Nagy-Románia Párt kivételével – valamennyi román parlamenti párttal koalícióképesnek bizonyult. A tekintetben is elérkezettnek tűnhet a stafétaváltás pillanata, hogy a 60. életévét taposó politikus – saját bevallása szerint – immár sokkal több időt szeretne szentelni családjának és másik hivatásának, az irodalomnak. (Most ismét vannak versek a fejemben, / S ez ismét minden másnál fontosabb – idézet legfrissebb verseskötetéből).
Az RMDSZ-elnök esetleges visszavonulásában reménykedő, illetve afölött kesergő politikusok, publicisták (az elmúlt napokban bebizonyosodott, akad belőlük néhány) azonban ne tápláljanak hiú reményeket: Markó minden bizonnyal vállal még egy kétéves mandátumot. Tudja ugyanis, hogy az alakulaton belül nem forrt még ki egy olyan vezető, aki a szavazók megőrzésével egy időben integrálni képes a területi szervezeteket és a különböző érdekcsoportokat, arról nem beszélve, hogy a 2012-es helyhatósági és parlamenti választások előtt számos kockázattal járhat a vezetőcsere. Pillanatnyi habozása inkább olyan teszt, amellyel pártbeli megítélését, a belső erőviszonyokat kívánja feltérképezni a váradi tisztújítás előtt. Amelynek nyomán szinte borítékolható: marad a kormányrúdnál.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.