2009. február 02., 00:262009. február 02., 00:26
Az ugyanis, hogy a korábbi, magabiztosan fennhéjázó elutasítást követően Markó most egyenesen az első helyet kínálta fel Tőkésnek a szövetség jelöltlistáján, a külvilág számára azt az üzenetet hordozza: az RMDSZ tanult a hibáiból, és lám, a békülékenység jeleként legnagyobb ellenfele kedvéért kész beáldozni egy EP-képviselői helyet. A taktika mindenképpen ügyes, hiszen most Tőkés került lépéskényszerbe. Márpedig a dilemma nem kicsi: ha ugyanis elfogadná az ajánlatot, azzal saját támogatói, az RMDSZ politikájával szembehelyezkedő választók előtt veszítené el az arcát. Ha viszont visszautasítja, az ismét csak az RMDSZ malmára hajtaná a vizet, hiszen akkor Tőkést lehetne a magyar–
magyar megegyezés kerékkötőjeként beállítani. Az RMDSZ-nek amúgy valóban szüksége lenne arra, hogy Tőkés szerepeljen a listáján: a szövetség vezetőit bizonyára aggasztja a tavalyi parlamenti választások alacsony részvételi aránya, illetve az idei EP-voksoláson várható még kisebb választói aktivitás. A képviselet legitimitása ugyanis csorbát szenvedhet, ha a magyarok elenyésző száma voksol csak az RMDSZ-re, ráadásul Tőkés személyében ismét független vetélytársa akadna. Ha viszont Tőkés elfogadja a felkérést, az újabb szimbolikus győzelem az MPP fölött, amely ugyanezzel az ajánlattal már megkereste a püspököt. Hogy az RMDSZ valóban komolyan gondolja az összefogást, azt azzal bizonyíthatja, ha nem ragaszkodik körömszakadtáig ahhoz, hogy kizárólag az RMDSZ neve alatt fusson a közös lista. Az RMDSZ-ellenes választók ugyanis vélhetően inkább távol maradnának, ha az eddig a szövetséget bíráló politikusok besorolnának a tulipános ernyő alá. Hogy az ajánlat hitelesnek tűnjön, Markóéknek el kell fogadniuk, hogy a lista az RMDSZ és az EMNT, illetve egyéb szervezetek közös ernyője alatt álljon öszsze. Ellenkező esetben egyértelműnek tűnik, hogy a nagylelkű ajánlat nem egyéb, mint az ellenzék megosztására és bedarálására tett újabb kísérlet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok