2010. január 12., 10:212010. január 12., 10:21
Ha pedig érint, akkor igyekszem megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyek a gyógyuláshoz vezetnek. De addig, köszönöm jól elvagyok a magam ügyes-bajos dolgaival, nem háborgatom a malachapci-vírust, és cserében elvárom, hogy „ővírussága” se tévedjen a közelembe. Szóval ez az én alapállásom, de nem mindenki gondolja így. Olvasom a kedvenc napilapomban, hogy Bukarestben kitört a malachapci-hisztéria – na, jó, a kolléga ezt sokkal szebben megfogalmazta – és tömött sorokban állnak az emberek azért a védőoltásért, aminek beadatását néhány héttel ezelőtt megtagadták.
A hivatalosságok pedig csak ámuldoznak: mitől a hirtelen pálfordulás, mi lelte a lakosságot, hogy hirtelen még az is akarja az oltást, aki eddig vehemensen ellenkezett? Pedig szerintem nekik kellene tudni a leginkább... Mert mi történt? Volt egy adag vakcina készen legyártva – némelyek szerint igencsak hasonlatos összetételű a libanátháéval – amit ugyebár a piacon hasznosítani kellett. Igen, de a libanátha-hülyítésen immunizálódott lakosság fittyet hányt az egészre.
A gazdasági válságban evickélő egészségügy nem engedhette meg magának, hogy csak úgy kárba vesszen a drága vakcina, anélkül, hogy valaki fizetne érte. Emiatt elindult egy ködösítési folyamat. Magyarán a malachapciról igencsak ellentmondásos hírek kezdtek napvilágot látni a sajtóban. Rengeteg számadatot közöltek, ami arra volt jó, hogy elszörnyülködtesse az embereket, milyen széles tömegeket érint a kór, és elhintették annak a hírét is, hogy több fertőzött személy elhunyt.
Azonban, ha az újságírók megerősítést, vagy cáfolatot kértek egy-egy konkrét esetre, a beteg személyiségi jogainak védelmére hivatkozva megtagadták a választ. Ettől még ködösebb lett az egész. Az emberek pedig addig rettegtek, míg saját magukat meggyőzték: be kell adatni a vakcinát. Jó kérdés viszont: mennyire jótékony hatású az emberekre? Az viszont biztos: hogy igencsak kedvezően hat a gyógyszeripar bevételeire.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok