2010. január 12., 10:212010. január 12., 10:21
Ha pedig érint, akkor igyekszem megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyek a gyógyuláshoz vezetnek. De addig, köszönöm jól elvagyok a magam ügyes-bajos dolgaival, nem háborgatom a malachapci-vírust, és cserében elvárom, hogy „ővírussága” se tévedjen a közelembe. Szóval ez az én alapállásom, de nem mindenki gondolja így. Olvasom a kedvenc napilapomban, hogy Bukarestben kitört a malachapci-hisztéria – na, jó, a kolléga ezt sokkal szebben megfogalmazta – és tömött sorokban állnak az emberek azért a védőoltásért, aminek beadatását néhány héttel ezelőtt megtagadták.
A hivatalosságok pedig csak ámuldoznak: mitől a hirtelen pálfordulás, mi lelte a lakosságot, hogy hirtelen még az is akarja az oltást, aki eddig vehemensen ellenkezett? Pedig szerintem nekik kellene tudni a leginkább... Mert mi történt? Volt egy adag vakcina készen legyártva – némelyek szerint igencsak hasonlatos összetételű a libanátháéval – amit ugyebár a piacon hasznosítani kellett. Igen, de a libanátha-hülyítésen immunizálódott lakosság fittyet hányt az egészre.
A gazdasági válságban evickélő egészségügy nem engedhette meg magának, hogy csak úgy kárba vesszen a drága vakcina, anélkül, hogy valaki fizetne érte. Emiatt elindult egy ködösítési folyamat. Magyarán a malachapciról igencsak ellentmondásos hírek kezdtek napvilágot látni a sajtóban. Rengeteg számadatot közöltek, ami arra volt jó, hogy elszörnyülködtesse az embereket, milyen széles tömegeket érint a kór, és elhintették annak a hírét is, hogy több fertőzött személy elhunyt.
Azonban, ha az újságírók megerősítést, vagy cáfolatot kértek egy-egy konkrét esetre, a beteg személyiségi jogainak védelmére hivatkozva megtagadták a választ. Ettől még ködösebb lett az egész. Az emberek pedig addig rettegtek, míg saját magukat meggyőzték: be kell adatni a vakcinát. Jó kérdés viszont: mennyire jótékony hatású az emberekre? Az viszont biztos: hogy igencsak kedvezően hat a gyógyszeripar bevételeire.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok