Fotó: Haáz Vince
JEGYZET – Szoboszlai Dominiknak azt is elhisszük, ami (még) nincs, de egyre inkább, tényleg meglehet. Éppen ezért sokkoló a kontraszt, ha az erdélyi magyar sportszerető egyet nyom a távirányító gombján vagy továbblapoz a román futballvilág színterére, ahol még azt sem nagyon akarják elhinni, ami van.
2023. november 20., 20:182023. november 20., 20:18
2023. november 21., 13:392023. november 21., 13:39
„A csapat nevében egyet megígérhetek: ez csak a kezdet, jövő nyáron olyat csinálunk, ami felejthetetlen lesz!” – zárult a magyar labdarúgó-válogatott csapatkapitányának örömittas beszéde, amelyet a vezérszurkolók közé felmászva, a B-középben mondott vasárnap, a Montenegró ellen megnyert utolsó, a csoportelsőséget bebiztosító Európa-bajnoki selejtező után. És bizony most úgy érzi sok-sok millió magyar focidrukker, hogy nem csak a pálinka beszélt belőle (amit karszalagviselő elődjéhez, a visszavonult Szalai Ádámhoz hasonlóan legurított a szurkolók gyűrűjében).
„Meglátjuk, nem vagyok jövőbe látó. Csinálunk valami olyat, amire mindenki büszke lesz, örökre” – magyarázta Szoboszlai kicsivel később az „ígéretre” visszakérdező riporternek. Hogy akkor mégis mi történhet, mire számítsunk a jövő évi németországi kontinensviadalon? Hol kezdődik az a teljesítmény, mi az az eredmény, ami már felejthetetlen? Továbbjutás a csoportból? Legjobb hány: nyolc, vagy talán négy, neadjisten döntő?! Igazából most teljesen mindegy, mellékes, nem számít.
Fotó: Haáz Vince
Akik jó ideje nemcsak a legnehezebb időkben is kitartóan mellettük álló kevesek buzdítását élvezik, hanem évek óta megnyerték a válogatottnak a mindig kétkedők, rosszmájúskodók zömét is, sőt immár a nemzetközi elismerést is kivívták a piros-fehér-zöld tizenegynek. Kezdve a „jégtörő” 2016-os Eb-szerepléssel, ahol a még Bernd Storck által irányított együttes – többek között a későbbi győztes Portugáliát a kieséssel ijesztgetve – csoportelsőként zárt, és csak a nyolcaddöntőben állították meg. Hogy aztán a magyar válogatott – immár Marco Rossi vezérletével – elképesztő produkciót nyújtson a 2021-re halasztott torna „halálcsoportjában”. Akárcsak később a Nemzetek Ligája hihetetlen erősségű elitkvartettjében, amelyben Anglia és Németország is gyengébbnek bizonyult, az olaszok pedig csak az utolsó fordulóban kerekedtek felül.
Fotó: Haáz Vince
Az Európa-bajnoki címvédő talján együttes tavaly szeptemberi budapesti sikere az utolsó, amely vereségként szerepel Magyarország eredménysorában. Ez pedig azt jelenti, hogy a Rossi-csapat nem talált legyőzőre 2023-ban. Hogy mekkora megvalósítás ez?
Szintén beszédes adat, hogy az egyenes ágon, azaz pótselejtező nélkül kivívott kijutás egy nagy tornára legutóbb az utolsó „nagy magyar csapatnak”, az 1986-os világbajnokságon szerepelt együttesnek sikerült.
Fotó: Haáz Vince
Bár a mostani selejtezősorozatban a magyar fociválogatott többször „beleszürkült” a mezőnybe – Montenegró, Litvánia és a hosszabbításban biztos Eb-szereplést érő öngólt „adományozó” Bulgária vendégeként is –, a Rossi által továbbra is jobb csapatnak tartott Szerbia elleni két bravúr gyakorlatilag bebiztosította a németországi jelenlétet. Hab a tortán a vasárnapi diadal, amely – gálameccs ide vagy oda – nagy téttel bírt, hiszen a csoportelsőség jóval kedvezőbb rangsorolást, második kalapos beosztást garantál a december 2-ai Eb-csoportsorsoláson. Amiről tudjuk, milyen fontos, hiszen a mostani selejtezőknek kiemeltként vághattunk neki, így inkább belefértek a gyengébb teljesítmények a viszonylag szerényebb képességű ellenfelekkel szemben.
Itt fontos újra elmondani: az Eb-selejtezős kiemelés a sokak által leírt, edzőmeccssorozatnak titulált Nemzetek Ligájának, jobban mondva a sorozatban kiváló csapatokkal szemben nyújtott elképesztő teljesítménynek köszönhető. Ami egy olyan úton indította el a magyar válogatottat, amely óhatatlanul felfelé visz, csak erő legyen a mászáshoz. Az pedig bizony megvan. Az egyre több, európai topbajnokságban edződő futballistákhoz továbbra is fel tudnak nőni a gyengébb külföldi vagy a magyar bajnokságban játszó labdarúgók, miközben évtizedek óta nem látott magyar világsztár „cseperedik fel” a szemünk előtt.
Fotó: Haáz Vince
A 23 éves Szoboszlai Dominik 2016-ban még túl fiatal volt ahhoz, hogy az akkori Eb-szereplést kiharcoló felnőtt válogatottba kerüljön, de éppen abban az évben igazolta le a Salzburg, és akkortájt már felkerült egy-egy nemzetközi „csodagyereklistára” is.
Nem véletlen, hogy a „nagy öreg”, a tavaly éppen az olaszok elleni utolsó vereséget követően visszavonult Szalai Ádám neki adta át a csapatkapitányi karszalagot.
Marco Rossi szövetségi kapitány szerint elsősorban a csapatkapitány Szoboszlai Dominik kiemelkedő teljesítményének köszönhetően fordított és nyert 3-1-re a magyar labdarúgó-válogatott Montenegró ellen az Európa-bajnoki selejtezősorozat zárásán.
Annak a Szoboszlai Dominiknak, aki azóta minden idők legdrágább magyar játékosaként egy sztárcsapathoz, a Liverpoolhoz szerződött, és ott is azonnal alapemberré vált. Szoboszlai Dominiknak, aki csapatkapitányként még nem kapott ki a magyar válogatottal, és aki ráadásul vasárnap világklasszis teljesítményt nyújtva, pazar találatokkal vette ki részét az Eb-kijutást csoportelsőséggel megkoronázó utolsó idei sikerből. De ez ugye még csak a kezdet...
Fotó: MTI/Kovács Tamás
Eközben „papíron” a magyarokéhoz hasonló helyzetben van a román labdarúgó-válogatott is, amely jelenleg veretlenül vezeti csoportját, és az utolsó fordulóban, kedden este hazai pályán a csoportelsőséget is kiharcolhatja legalább egy döntetlennel. Annyi a különbség, hogy az ellenfél a közvetlen rivális Svájc, amely egy győzelemmel megelőzi vendéglátóját.
Bár sokatmondó, hogy miközben Magyarország a Nemzetek Ligája elitmezőnyében brillírozott, Románia a másodikból kiesett a harmadik vonalba, elméleti játékerőbeli összevetésbe talán nincs minek bocsátkozni. Hiszen ismerjük egy magyar–román meccs töltetét: függetlenül a formától, FIFA-rangsortól, ezer nyilatkozattól, az örök riválisok párharca mindig akkor, a pályán dől el (legközelebb talán éppen a németországi kontinensviadalon...).
A legfőbb, szembeütköző eltérés a trikolórok romániai megítélésében, a szombaton Izrael ellen kiharcolt, Eb-részvételt érő siker belső fogadtatásában, megélésében van. Elég beleolvasni az egyik vezető bukaresti sportportál véleményanyagaiba, amelyek az egyébként éppen Magyarországon, Felcsúton aratott győzelem után születtek. A tollforgatók kénytelen-kelletlenül szórják fejükre a hamut, miután korábban annyit szidták a csapatot, az edzőt, a játékosokat, amely, akik nyolc év szünet után végül mégis kijutottak a nagy tornára. De olyan is akad köztük, aki nem hajlandó elnézést kérni, és most is vállalja: igenis rossz (volt) a válogatott, csak most, Izrael ellen mutatott értékelhetőt.
Fotó: MTI/Vasvári Tamás
Tény, hogy a román válogatott végigbukdácsolta a selejtezősorozatot, és sokszor csak a szerencsének köszönhetően szerzett pontot a kiírás egyik, ha nem a leggyengébb csoportjában, ahol a favorit Svájc nagyokat botlott, az eredetileg a második hely megszerzéséért vívott harcban legfőbb riválisnak tartott, de immár háborúban álló Izraelben pedig most messze nem a futball a legfontosabb. Romániának ma nincsenek igazán nagy sztárjai, nincs topligákban, európai élcsapatokban játszó keménymagja, gerince, és a hazai bajnokság színvonala sem adhat okot bizakodásra. De hogy ennyire ne tudjanak örülni egy Eb-részvételnek, amely azért ugye nem mindennapos?!
Mondják, hogy a szurkolók, újságírók, a futballban érintettek mind-mind sokkal jobbhoz vannak szokva, ezért nem tudnak örülni egy kínkeserves kijutásnak: felgyűlt a sok-sok csalódás, elégedetlenség, frusztráció, mindenki csak csóválja, fogja a fejét, rázza az öklét a maiak láttán, mindenkit ostoroznak és szidnak, már nem hisznek, nem bíznak. Hiszen nincsenek még olyan messze az „aranygeneráció” és a közvetlen utódok nagy menetelései, amelyekhez képest ez a válogatott „sehol sincs”.
Pedig a magyar válogatott három évtizedes nagy böjtjéhez viszonyítva „igazán semmiség” nyolc év román kihagyás, főleg így, hogy biztosan megszakad. Bármi is lesz a Svájc elleni ki-ki meccs eredménye, a román szurkolók, újságírók, sportvezetők jobban tennék, ha azt értékelnék, ami van, és akkor egészségesebb légkörben lehetne erre tovább építeni: hittel, bizalommal.
Fotó: MTI/Vasvári Tamás
Tehát akkor se keseredjenek el, ha esetleg kikapnak Svájctól, és így nem a második, hanem alsóbb értékcsoportból várják majd az Eb-sorsolást. Mert attól még tárt karokkal várja őket a németországi torna, ahol ez esetben már egyazon csoportba kerülhetnének a magyarokkal is. Aminek mi ezúttal kifejezetten örülnénk.
Izrael ellen játszott nagyon fontos összecsapást a román labdarúgó-válogatott az Eb-selejtezőkör kilencedik fordulójában. Edward Iordănescu csapata korán hátrányba került, azonban két kipattanóból szerzett góllal fordított és kijutott a kontinensviadalra.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!