2009. április 17., 15:112009. április 17., 15:11
A légi mozgékonyság mellett az új különleges egység egyik legnagyobb előnye, hogy – ellentétben a többi fegyvernemmel – a legkevésbé sem jelent hátrányt, ha a jelentkezni kívánó újonc lúdtalpas, ráadásul különleges bevetéseknél sem kell idegen tollakkal álcázniuk magukat a gágogó kommandósoknak.
A gárdisták mindeddig sikeresen titokban tartották a mozgalom új szárny(as)ának létét, ám most elérkezett az ideje, hogy megmutassák a világnak, hiszen kedden minden fegyvert be kellett vetni az ellen, hogy a balliberális oldal képviselői a régi kormányfő helyett ismét saját üdvöskéjüket válasszák meg miniszterelnöknek. Ezért aztán teherautóval szállították a Kossuth térre a lúdkommandó mintegy hatvanfős különítményét, hogy ott a szó szoros értelmében szembe szálljanak a rendőrkordonnal és a nép szavát meghallani nem akaró honatyákkal.
A logisztikai előkészítésre és a felderítő tevékenységre azonban a jelek szerint a kelleténél kevesebb hangsúlyt fektettek az illetékesek, a nemzeti harci ludak ugyanis ahelyett, hogy jól irányzott rohammal kékre-zöldre csipkedték volna a rohamrendőröket, csupán tanácstalanul totyorogtak a parlamentet körülvevő kordonok között. Így aztán a hatóságok számára nem jelentett akadályt, hogy foglyul ejtsék a műveleti területen bolyongó deszantosokat.
Az akció előkészítetlensége ellenére elmondhatjuk, hogy a gárdisták bebizonyították: képesek az újításra, és a hadászat történelmének jelesebb eseményeiből is ihletet tudnak meríteni. Inspirációs forrásuk minden bizonnyal a capitoliumi ludakról szóló történet lehetett, akik bátor gágogásukkal leleplezték a Rómát éjnek évadján megtámadni kívánó gallokat.
A gágogó gárdisták – akik bizonyára kizárólag fajtatiszta fodros tollú magyar ludak lehetnek, holmi kozmopolita embdoni vagy kanadai ludak szóba sem jöhetnek – léte bizonyítja: a jobboldali félkatonai szervezeteket valóban érdemes annyira komolyan venni, amennyire azt egyes véleményformálók és politikusok teszik.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.