VEZÉRCIKK – Bő negyed évszázada már, hogy beültettek minket a hintába. A kezdeti lendület korábban elképzelhetetlen, felemelő lelkesedéssel társult, ám szép csendben alábbhagyott, és most itt szédelgünk megfogyatkozva, kiábrándulva, miközben rosszullét környékez a folytonos beetetés miatt.
2016. november 16., 19:262016. november 16., 19:26
2016. november 16., 19:272016. november 16., 19:27
Hosszú esztendők óta támadnak, mi pedig hosszú ideje védekezünk, és ez mindenkinek megfelel: ettől erősödik mind a támadó, mind a védekező. A védelem tulipános bástyájából néha lemászik valaki, és nagy dérrel-dúrral nekifeszül a roskadozó várfalon belül rozsdázó-nyikorgó hintának, ám előtte hiába mondja fel ugyanazokat a varázsszavakat, a negyed évszázados álmokat (egyenjogúság, önrendelkezés, szabad anyanyelvhasználat, kölcsönös megbecsülés, biztonság, fejlődés, miegymás), a hinta nem leng ki, csak fájóan recseg-ropog.
A várvédőket soha sem lehet felelősségre vonni – merthogy nekik a legnehezebb, hiszen ott kell lenni, ki kell állni, ki kell harcolni, és különben is, mi tettük oda őket, hogy érdekvédelmezzenek, miközben mi csak hintázgatunk, kommentálgatunk-kommentelgetünk. Úgyhogy higgyük el nekik, hogy ők majd megvédenek, és hogy nemsokára megint ott hintázhatunk szép nagy ívben, ahol akarunk.
Mindez négyévente megismétlődik, majd jön az úgymond nagy csata, aminek tulajdonképpen semmi értelme, csak arra jó, hogy a benne résztvevő ólomkatonák, bajtársak és ellenségek megkenjék egymást zsíros tisztségekkel, és a következő négy évben süppedő bársonyszékből vonogassák a vállukat, hogy hát ez nem időszerű, nincs meg a konjunktúra, hiányzik a politikai akarat, túl nagy az ellenszél. Közben a magára hagyott, romos várban a hinta meg-megmozdul – a belőle kiszökő világgámenők dobbantása még inkább felerősíti a maradásban szenvedők émelygését.
Hogy „pont most nem kellene ilyen sötét képet festeni, ennyire destruktívan hozzáállni, lelombozni, megosztani, ártani, rombolni”?! Hát akkor most szögezzük le: a kampánynyitón elhangzott, a következő szűk hónapban mantraként ismételgetett ígérgetések százszoros léptékkel távolabb állnak a valóságtól, mint ez a kis hintás tanmese, amellyel képtelenség ellensúlyozni az alaptalan, gusztustalan ámítást, humbukot az óriási méretaránybeli különbségek miatt.
Az a legfájóbb, hogy – az elmúlt negyed évszázad példáját követve – senki nem vállal felelősséget az elhangzottakért, senki nem vesz annyira komolyan minket, hogy megfogadja: „ha ígéretem nem teljesül, négy év múlva átadom a helyem a mögöttem álló várvédőknek, hiszen szavamnak súlya van, és ezt nekem is éreznem kell”. Mert vagy mindent egy lapra téve, teljes erőbedobással küzdünk utolsó óráinkban is a gyermekkori vágyálmok megvalósításáért, vagy elismerjük, hogy közben meg- és kiöregedtünk, negyed évszázados ábrándjaink pedig teljesíthetetlenek. Hagyjuk abba végre a hülyítést – ha már csak víziókkal, illúziókkal, hazugságokkal tudunk mozgósítani, akkor inkább álljunk le. Mert hányinger környékez.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
szóljon hozzá!