2012. május 16., 08:592012. május 16., 08:59
Ennek oka pedig az, hogy a többség kiindulópontja csakis a nemzetállam, amelyet örökérvényűnek tart, azt pedig, ami eme vágyálom megvalósulása előtt volt, gyakorlatilag már nem tekinti megtörténtnek. Eközben a történelem viharaiban kisebbségi sorsba sodort, de önrendelkezési igényéről ösztönszerűen lemondani nem akaró közösség észérveit éppen azokból az időkből merített tényekre alapozza, amelyeket a fő államalkotó nemzet nagy erőket megmozgatva próbál kitörölni – sikeresen – sajátjai kollektív emlékezetéből.
Ez a célirányos nevelés az egy és oszthatatlanon alapul, amivel a más, a sokszínű a mai Romániában nehezen tud vetekedni. Ezzel az előbb említett, triviális nemzeti logikával kell megvívniuk azoknak, akik szívügyüknek tekintik a történelmi Székelyföld különleges státusának kiharcolását. A fegyvernemet pedig csakis a diplomácia arzenáljából lehet kiválasztani, éppen ezért rendkívül fontos, hogy minél több és magasabb szinten fogalmazódjon meg a százezrek számára létfontosságú, megkérdőjelezhetetlen történelmi, földrajzi és demográfiai alapokon álló igény, vagy inkább követelés.
Ennek szolgálatában szólalt fel most Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet is, aki egy román hírtelevízióban kendőzetlenül kimondta, az autonómia az egyetlen logikus és természetes kompromisszum a nemzetállami többség területi szuverenitása és a kisebbségek létezéshez való joga között. Egyértelmű, hogy ez a logika üti a fennebb említettet, és emiatt az egyelőre csak utópia, hogy az egyeduralkodásra nevelt románok hirtelen megértik, egy kisebbségi közösség sikere nyugodtabbá, biztonságosabbá és gazdagabbá teheti ugyanazt a Romániát.
Egy dolog viszont csak rajtunk múlik: el kell jönnie annak az időnek is, amikor a saját akaratunk, igazunk is anynyira megizmosodik, hogy az ütköztetésekkor legalább megingatja a többségiek logikájának hamis alapjait.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.