2012. május 16., 08:592012. május 16., 08:59
Ennek oka pedig az, hogy a többség kiindulópontja csakis a nemzetállam, amelyet örökérvényűnek tart, azt pedig, ami eme vágyálom megvalósulása előtt volt, gyakorlatilag már nem tekinti megtörténtnek. Eközben a történelem viharaiban kisebbségi sorsba sodort, de önrendelkezési igényéről ösztönszerűen lemondani nem akaró közösség észérveit éppen azokból az időkből merített tényekre alapozza, amelyeket a fő államalkotó nemzet nagy erőket megmozgatva próbál kitörölni – sikeresen – sajátjai kollektív emlékezetéből.
Ez a célirányos nevelés az egy és oszthatatlanon alapul, amivel a más, a sokszínű a mai Romániában nehezen tud vetekedni. Ezzel az előbb említett, triviális nemzeti logikával kell megvívniuk azoknak, akik szívügyüknek tekintik a történelmi Székelyföld különleges státusának kiharcolását. A fegyvernemet pedig csakis a diplomácia arzenáljából lehet kiválasztani, éppen ezért rendkívül fontos, hogy minél több és magasabb szinten fogalmazódjon meg a százezrek számára létfontosságú, megkérdőjelezhetetlen történelmi, földrajzi és demográfiai alapokon álló igény, vagy inkább követelés.
Ennek szolgálatában szólalt fel most Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet is, aki egy román hírtelevízióban kendőzetlenül kimondta, az autonómia az egyetlen logikus és természetes kompromisszum a nemzetállami többség területi szuverenitása és a kisebbségek létezéshez való joga között. Egyértelmű, hogy ez a logika üti a fennebb említettet, és emiatt az egyelőre csak utópia, hogy az egyeduralkodásra nevelt románok hirtelen megértik, egy kisebbségi közösség sikere nyugodtabbá, biztonságosabbá és gazdagabbá teheti ugyanazt a Romániát.
Egy dolog viszont csak rajtunk múlik: el kell jönnie annak az időnek is, amikor a saját akaratunk, igazunk is anynyira megizmosodik, hogy az ütköztetésekkor legalább megingatja a többségiek logikájának hamis alapjait.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
Látogatottsági adatok