2011. január 20., 10:312011. január 20., 10:31
A magyarországi szavazati joggal tehát nem élhettünk úgymond testületileg, de legalábbis nem annyian, mint ahányan a jelek szerint az igen nagy érdeklődésnek örvendő egyszerűsített honosítás révén várhatóan élhetünk.
Ez jelenti a körvonalazódó tényállás példa nélküli voltát, s ezzel nem tud mit kezdeni a jelek szerint sem a magyarországi ellenzék, sem Európa néhány politikusa. Az olyasfajta érvelés vagy elszólás, miszerint a szavazati – és értelemszerűen a választhatósági – jog kiterjesztésével Magyarország nem ismeri el a mai államhatárokat, rosszindulatra, de mondhatnám azt is: az elődök valamikori rossz döntései miatt az új helyzet láttán ébredező rossz lelkiismeretre vall. Az is sántít, hogy a szavazati jog lakóhelyhez kötődjék, mert akkor mi okon-jogon szavazott, bennünket, határon túli magyarokat is érintően az 1989 utáni, mindenkori magyar Országgyűlés vagy kormány, ha nem a nemzet együvé tartozása, illetőleg a bennünket hol óvni, hol megtagadni akaró szándék okán?
Mert akkor Magyarországon miért is születtek szavazati joggal élők kézfelemelésével olyan jó és rossz döntések, amelyek nem az ott élőket, hanem bennünket érintettek? Az ilyesfajta érzelmi megközelítésekkel együtt azért valóban tisztázni kell, hogy miben áll a leendő magyar állampolgárok szavazati-választhatósági joga. Például a Kövér László bejelentése szerinti, megkülönböztetés nélküli, tehát a Magyarországon lakókéval azonos jog a helyhatósági választásokra is kiterjed-e, vagy sem?
S ha igen, miként lehet azt érvényre juttatni? Például – bár ez választási törvény kérdése – lehet-e egyszerre mind Magyarországon, mind az utódállamokban választható ugyanaz a személy? Ilyen kérdések közepette tiszta és világos, hogy legalább ilyen lépésekkel javítható valamelyest a valamikor elrontott Európa. S ez is tiszta: a lelkiismeretünk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok