Balogh Levente

Balogh Levente

Lehet Moldovának orosz vagy román helyett európai jövője?

2024. október 25., 11:30

2024. október 25., 11:30

Igencsak elrugaszkodik a valóság talajától, aki az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazás eredményét úgy magyarázza, hogy azzal az ország végleg demonstrálta elköteleződését a nyugati integráció mellett, jókora csapást mérve ezzel a Putyin-rezsimre.

A referendumon ugyanis az azt kiíró Maia Sandu Nyugat-barát elnök és az őt támogató nyugati körök várakozása ellenére igencsak szoros eredmény született: alig haladta meg az 50 százalékot az EU-csatlakozást támogató voksok aránya, és csupán úgy sikerült többséget elérni, hogy a Nyugat-Európában élő moldovai vendégmunkások megfordították a szavazatarányt.

Amúgy azt is érdemes tisztázni, miről is szólt a referendum.

Az uniós csatlakozás szándékának alkotmányos rögzítéséről szóló népszavazás kiírása nem az EU-nak szánt szándéknyilatkozat – hiszen Brüsszel hivatalosan is tagjelöltté nyilvánította az országot –, ehelyett inkább egyrészt kampányfogás volt, amellyel Sandu a saját potenciális szavazótáborát akarta mozgósítani,

másrészt Putyinnak és az „orosz világnak” címzett üzenet lett volna, amelynek Sandu és támogatói reményei szerint arról kellett volna szólnia, hogy az ország polgárainak többsége egyértelműen kiáll Moldova nyugati orientációja és integrációja mellett. (Mintha Moszkva valaha tényleg figyelembe vette volna, mit akar egy adott országban az ott élők többsége).

Az eredmény viszont határozottan nem ez lett: mint kiderült,

a Moldovában élő emberek zöme nem akart a mindent elborító, a téma lényegét és valódi tétjét háttérbe szorító kampányzajban állást foglalni a témában, így aztán paradox módon azok szavazatai döntöttek, akik már vélhetően évek óta nem is az országban élnek.

Persze ez nem von le semmit a voksuk értékéből, csupán azt mutatja, hogy számukra mások a prioritások, közvetlen egzisztenciális okokból szavaztak úgy, ahogy szavaztak, azt szeretnék, ha könnyebben és szabadabban közlekedhetnének Nyugat-Európa és a hazájuk között – ehhez jelenleg a román állampolgárság felvétele is szükséges, ami bonyolítja az életüket –, miközben az otthoniak a jelek szerint úgy látják, hogy az életük jobbra fordulása, a gazdasági helyzet javulása a konkrét kormányzati intézkedésektől függ, nem pedig attól, hogy szándéknyilatkozatot tesznek egy távoli, homályos uniós integrációról, legitimálva ezzel Maia Sandu kampányízű kezdeményezését.

Vagyis

szó sincs arról, hogy aki az EU mellett szavazott, az egytől egyig „felvilágosult”, „nyugatos”, aki pedig ellene, az „diktatúrapárti” és „oroszbérenc” – a kép ennél ebben az esetben is sokkal árnyaltabb.

Az persze egyértelmű, hogy egy, a hagyományos értelemben vett demokratikus, gazdaságilag is prosperáló, erős szövetségesekkel bíró jogállamban jobb az élet, mint a birodalmi ambíciókat dédelgető Moszkva befolyása alatt.

Az Európai Unió még a mai, egyre leromlottabb, egyre inkább centralizálódó, birodalmiasodó állapotában is jobb, mint az orosz világhoz tartozni – már csak azért is, mert az EU-ban legalább megvan az esély az irányváltásra.

Azonban ez

az EU már rég nem az, amihez Románia és Bulgária bő másfél évtizede – a közép-európai országok pedig húsz éve – csatlakoztak.

Egyre több a vadhajtás Brüsszelben, és a központosítást célzó és a szuverenitást védő oldal közötti, ideológiáktól átitatott küzdelem híre Moldovába is eljutott, ami sokakat elriaszthatott az EU melletti egyértelmű állásfoglalástól.

A „felvilágosult” oldal hívei persze – a vártnál szorosabb eredmény miatti frusztrációjukat kompenzálandó – közben az orosz propagandára hivatkoznak, amely „megmételyezte” az egyszerű moldovaiak elméjét, és az Unió elleni szavazásra sarkallta őket.

Ebben amúgy nem sokat tévednek.

Természetesen Moszkva pénzt paripát és fegyvert nem kímélve próbált beavatkozni, a beszámolok szerint attól sem riadt vissza, hogy „különleges egységeket” képezzen ki utcai provokációkra, konfliktusok szítására, az államrend megdöntésének rövid távú tervével.

Ezeket jórészt sikerült megakadályozni – minden bizonnyal az amerikai és az európai hírszerző szervek hathatós közreműködésével –, azonban a különböző csatornákon számos álhír és féligazság jutott el az emberekhez, ami minden bizonnyal sokakat befolyásolt.

Ám ne tekintsük gyereknek a szavazópolgárokat:

nem kell ahhoz orosz propaganda vagy álhírgyár, hogy az EU visszásságai szembetűnőek legyenek.

Amikor például egy neomarxista vagy egy szélsőséges zöld politikusra – vagy újabban magát centristának valló, balliberális irányba eltolódott egykori konzervatívra – jön rá a dühöngőroham az EP pulpitusánál, és az általa egyedül helyesnek vélt eszmétől eltérően gondolkodók ellehetetlenítését követeli, bizony minden józan gondolkodású emberben felötlik, hogy itt bizony nincs minden rendben, és változás kell – és határozottan nem az utópista, ideologikus föderalista irányba.

De térjünk vissza Moldovához.

A kérdés ugyanis az, hogy miért annyira fontos Európa egyik legszegényebb, komolyan vehető gazdasággal nem rendelkező, folyamatos elvándorlással küszködő országa Moszkva számra, hogy ennyi erőt feccöl a saját befolyás alá vonására?

Az ok a klasszikus orosz geopolitikai paranoiában keresendő.

Oroszország Napóleon és Hitler óta azon ügyködik, hogy az orosz befolyás határa a lehető legtávolabbra tolódjon ki az orosz területektől, hogy ezzel a lehető legnagyobb távolság, széles ütközőzóna legyen a határ és a potenciális ellenséges erők között. Azt pedig végképp egzisztenciális fenyegetésnek tekinti, ha évszázadokig orosz befolyás alatt levő területek ki akarnak bújni Moszkva „szerető” gondoskodása alól.

Ennek egyik ékes bizonyítéka Ukrajna, de a kicsiny Moldova is fontos, hiszen

ha csatlakozna az EU-hoz, pláne a NATO-hoz, akkor a nyugati befolyás és katonai szövetség vészesen közel kerülne Oroszországhoz, illetve a Moszkvában orosz területnek tekintett, megszállt ukrajnai régiókhoz.

Márpedig Moldova egy esetleges fegyveres konfliktus esetén ideális felvonulási terület lenne délnyugati irányból Oroszország irányába, ami a hagyományos birodalmi gondolkodásmód és a már említett geopolitikai paranoia miatt határozottan nem kívánatos a Kreml urai számára.

Ezért tartja Moszkva lélegeztetőgépen a szakadár Transznisztriát, és ezért tesz meg mindent, hogy Moldova ne szakadjon ki végleg a befolyása alól. Úgyhogy előrevetíthető, hogy

bármi is lesz az államfőválasztás második fordulójának eredménye, és bármilyen eredményt is hozott a népszavazás, Moszkva szempontjából ez a meccs még egyáltalán nem lefutott.

Egyébként szembetűnő, hogy egyes vidékeken az átlagosnál is határozottabb volt az elutasító voksok aránya az EU-referendumon.

Ilyen hely az autonóm Gagauzia, ahol elenyészően kevesen támogatták a felvetést. Ami megint csak nem tudható be teljes mértékben az orosz ellenszélnek: a térségben tudják, látják hogy az EU felé Románián keresztül vezet az út, még ha nem is a Bukarestben sokak számára nedves álmokat okozó „egyesülés” – értsd: Moldova államiságának felszámolása –, hanem „csupán” a román befolyás növekedése révén.

Márpedig a gagauzok szemében az erdélyi magyar közösség helyzete az elrettentő példa.

Közben élnek a gyanúperrel, hogy az uniós integrációt nem csupán Bukarestben képzelik el sokan úgy, hogy az Moldova Románia általi bekebelezése révén valósul meg, hanem egyes nyugati kancelláriákon sem bánnák.

De ha nem is számolódna fel Moldova államisága, éppen a magyar közösség helyzete miatt nem hiszik el, hogy az EU egyértelmű garancia lenne a kisebbségi jogok – pláne a nekik és nekünk is kijáró kollektív jogok – szavatolására.

Ez ellen éppen Románia tehetné a legtöbbet, ám az

továbbra sem tűnik esélyesnek, hogy Bukarestben kisebbségi ügyekben inkább követendő mintának tekintsék a gagauzok autonómiáját ahelyett, hogy ál- és rémhíreket terjesztve folyamatos propagandát folytatnának ellene, miközben igyekeznek egyre jobban gyámság alá venni Moldovát.

Ilyen körülmények között Moldova Oroszország és Románia között feszeng – és kétséges, hogy ha egyáltalán lehet, mikor lehet a két ország befolyásolási törekvései közepette igazi európai jövője.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezt olvasta?

Makkay József

Makkay József

A román elnyomástól félnek Moldova nemzeti kisebbségei

A román média keményen ostorozza a szerinte orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét. A gagauzok vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?

Balogh Levente

Balogh Levente

Vigyázat, románok, jön a veszélyes magyar áram és gáz!

A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.

Balogh Levente

Balogh Levente

A PNL politikai lufija

Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.

Balogh Levente

Balogh Levente

Izrael Irán ellen

Súlyos, de szükséges döntés volt: Izrael végül bevállalta a kétfrontos háborút az ország népét, államiságát fenyegető terrorszervezetekkel szemben.

Makkay József

Makkay József

Súlyos megszorításokkal köszönhet be az új román kormány

Rekordokat dönt a román állam költségvetési hiánya. A túlköltekező kormány valahogy kihúzza a választásokig, de hogy utána mi lesz, arról csak rossz sejtések vannak.

Balogh Levente

Balogh Levente

Koalíciós szakítás Iohannis miatt?

A végén még oda lyukadunk ki, hogy Klaus Iohannis politikai jövője fontosabb Románia sorsánál.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Kinek adja át a stafétát Iohannis?

Kialakult az év végi romániai államfőválasztás részvevőinek mezőnye, immár tudjuk, hogy a parlamenti pártok kit küldenek harcba a Cotroceni-palotáért, illetve kik indulnak kisebb alakulatok színeiben vagy függetlenként.