2011. október 31., 07:582011. október 31., 07:58
Félreértés ne essék: a határon túli magyar közösségek megmaradása és megerősödése jelen állás szerint nemigen képzelhető el az anyaország anyagi támogatása nélkül. Erdélyben és a Partiumban például nem működhetne önálló magyar egyetem a budapesti apanázs nélkül, a román állam ugyanis – azon az alapon, hogy magánegyetemekről van szó – mind a mai napig egy fillérrel sem hajlandó támogatni a Sapientia és a Partiumi Keresztény Egyetemet. Így ha elfogadjuk azt, hogy a határon túli magyarság léte, kultúrájának fennmaradása önmagában érték, amely az egyetemes magyar nemzetet erősíti, akkor a budapesti támogatás természetesnek tekinthető. A most a támogatás összegével a kormányra rálicitálni akaró Lehet Más a Politika (LMP) javaslatának hátterében ugyanakkor vélhetően nem csupán a határon túliak iránti szimpátia, hanem a belpolitikai fejlemények is tetten érhetők.
Tény ugyan, hogy az LMP – legalábbis retorikája szintjén – már a kezdetektől odafigyelt a határon túliakra is. A szavazati jog megadása kapcsán ugyanakkor az ellen érvelt, hogy a határokon kívül élő új állampolgárok is voksolhassanak a magyarországi parlamenti választáson. Ez a mostani javaslat – miszerint a kormány által tervezettnél több mint egymilliárd forinttal többet juttatnának a határon túliaknak – viszont mégiscsak olyan, mintha máris kampányba kezdtek volna a szavazataikért.
Ami nem is csoda, ha eszünkbe jut, hogy az LMP támogatottsága továbbra is csupán kevéssel a parlamenti küszöb fölött stagnál, miközben immár a Demokratikus Koalíció is a balliberális tábor szavazataira hajt, és a Negyedik Köztársaság mozgalom új pártja is a fiatal baloldaliakat szólítaná meg. Ilyen körülmények között pedig mégiscsak jól jöhetnek azon zömmel fiatal határon túliak voksai, akik sem a szocialistákkal, sem a jobboldallal nem szimpatizálnak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok