Balogh Levente
2021. augusztus 09., 10:592021. augusztus 09., 10:59
Ezen is túl vagyunk: a tegnapi záróünnepség után kialudt az olimpiai láng Tokióban, és véget ért a rendkívüli körülmények között megrendezett olimpia.
Amely kapcsán az egyik legfontosabb eredmény az, hogy egyáltalán meg lehetett rendezni, hiszen a koronavírus-világjárvány miatt már eleve tavalyról halasztották idén nyárra, és a Japánban hetek óta növekvő fertőzésszám miatt még az sem volt biztos, hogy megtartják. Végül bevállalták a megrendezést, és azt kell mondanunk: annak ellenére, hogy a nézők kényszerű hiánya miatt akár „csonkának” is nevezhetjük, a tokiói olimpia számos szép élménnyel szolgált a sportszerető közönség számára. Magyarként pedig különösen örülhetünk, hiszen még az utolsó két nap is érmeket hozott, ezzel pedig az elnyert érmek számában a magyar küldöttségnek sikerült túlszárnyalnia a legutóbbi ötkarikás játékokon nyújtott teljesítményt.
Persze az elkényeztetett magyar szurkolók közül sokan elégedetlenkednek, mondván: szép, szép ez az eredmény, de mégis, „csak” hat aranyérmet nyertünk a 7-7 ezüst és bronz mellett. Annyiban igazuk lehet, hogy előzetesen akár a kilenc aranyat sem tarthattuk kizártnak – de a sport éppen attól szép, hogy nem minden esetben kiszámítható, és a tutinak gondolt papírforma is borulhat. A leginkább Hosszú Katinka furcsa visszaesése lephette meg a sportrajongókat, hiszen az utóbbi évek egyik legnagyobb úszóklasszisa még érmet sem nyert. Az okokat a szakemberek azóta már biztosan gőzerővel kutatják, minden bizonnyal közrejátszhatott a világjárvány miatti felfordulás is, de egyrészt a tokiói teljesítmény nem teszi semmissé az eddigi eredményeket, másrészt még bízhatunk abban, hogy sikerül talpra állnia.
A vízilabda rajongóinak sincs okuk elszontyolodni: persze szép lett volna, ha a női és a férfi válogatott is döntőt játszhat, de a nők esetében a bronzérem így is óriási eredmény, hiszen ez a magyar nemzeti együttes első olimpiai érme. A férfiak esetében pedig jusson eszünkbe, hogy a korábbi két olimpián nem jött össze az éremszerzés. Ilyen körülmények között pedig nagyon is szépen csillog az a bronz.
Amúgy is akad elég olyan pillanat, ami miatt ezen az olimpián is jó volt magyarnak lenni. A kardvívó Szilágyi Áron zsinórban harmadik aranyérmének megszerzésével ismét csak feladta a leckét az ellenfeleknek, de a birkózó Lőrincz Tamás, az úszó Milák Kristóf vagy a kajak-kenus Kopasz Bálint teljesítménye is feledhetetlen marad – akárcsak a nem aranyérmet szerző magyar sportolók közül a párbajtőröző Siklósi Gergelyé vagy az öttusázó Kovács Saroltáé. A legbiztatóbb pedig az, hogy számos fiatal sportoló mutatkozott be jól, így az utánpótlás a soron következő világversenyekre is biztosítottnak tűnik. Igaz, ezúttal is voltak negatív hangok, hivatásos fanyalgók, akik – nem kis frusztrációról és infantilizmusról téve tanúbizonyságot – kétségbe vonták a magyar sportolók teljesítményének értékét, azt is megkérdőjelezve, hogy indokolt-e örülni olyan emberek teljesítményének, akiket nem is ismerünk, az egyetlen dolog, ami összeköthet velük, hogy történetesen ugyanazon nemzethez tartozunk.
Nos, az ilyen álláspontok képviselői a jelek szerint még mindig nem értik, milyen értéke lehet a nemzet energiáinak felszabadításában, az emberek összekovácsolásában egy-egy ilyen, közösnek érzett siker. Arról nem is beszélve, hogy a kiemelkedően teljesítő magyar sportolók a fiatalokat is inspirálhatják, arra ösztönözhetik őket, hogy ők is elkezdjenek sportolni – ami az általános egészségi állapot szempontjából sem utolsó. És akkor említsük meg azt is, hogy a sportsikerek, a kiemelkedő eredmények az úgynevezett soft power, azaz a puha hatalom növelésében is komoly szereppel bírnak – gondoljunk csak bele, hogy egy kis, alig tizenötmilliós nemzet ott van az éremtáblázat elején, közvetlenül a legnagyobbak nyomában. Amit külföldön sem tévesztenek szem elől, és elismerik a magyar teljesítményeket. Vagy esetleg irigykednek – de mindenképpen számontartanak.
Itt érdemes kitérni a román küldöttség szereplésére is, hiszen a Magyarországnál kétszer nagyobb népességű ország csupán négy érmet szerzett – egy aranyat és három ezüstöt -, és a román sajtóban is születtek cikkek arról, hogy a magyarok bezzeg jobban teljesítettek. A román sportolóknak csak azt kívánjuk, hogy sikerüljön jobb eredményeket elérniük, és ezúton gratulálunk a romániai küldöttségben szereplő három magyarnak is – hiszen bármilyen eredményt is értek el, már az is óriási teljesítmény, hogy kijutottak az olimpiára. Közben pedig titkon annak szurkolunk, hogy a legtehetségesebb erdélyi magyar sportolók előbb-utóbb magyar színekben versenyezzenek majd.
Addig pedig a nehézségek ellenére gondoljunk vissza jó szívvel a tokiói olimpiára, és az éremtáblázatra nézve legyünk büszke magyarok. Hiszen van mire büszkének lenni.
Balogh Levente
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Rostás Szabolcs
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Balogh Levente
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Balogh Levente
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Balogh Levente
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Rostás Szabolcs
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
szóljon hozzá!